Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

PERMI VOKALIZMUSPROBLBMÁK 39 fogjuk, az őspermi magánhangzórendszer kialakulásának időrendbeni első mozzanata az eredeti előpermi *u és *ü magánhangzóknak a felső nyelvállású centrális ú hanggá való egybeesése volt. Ezt a változást RÉDEI az általa kikövetkeztetett korai őspermi rendszert megmozgató tendenciák elsőjeként tartja számon, amely —szerinte — már a késői őspermihez vezet (NyK 70:43), holott az *u, *ü > *ü már az őspermi legkorábbi, sőt kezdeti szakaszában érvényesült (bizonyítékainkat 1. alább), s mint ilyennek, éppen a korai őspermi vokálisrendszer kialakításában kellett fontos szerepet betöltenie és nem a későbbiében. Ha pedig az ü megjelent a korai őspermiben, akkor megindította a centrális sor létrejöttének folyamatát, s ezzel lehetetlenné válik egy korai őspermi *ü, és teljesen szükségtelenné egy korai őspermi *ö, *<j> feltételezése a fonémarendszerben. 1.2. Az eddig elmondottak pontosabb megvilágításához szükségesnek tartjuk az őspermi magánhangzórendszert kialakítój hangváltozások áttekintését és azok lehetőség szerinti kronologizálását. Vizsgálódásainknak ez a fázisa egyben átvezet bennünket a későbbiekben tárgyalandó problémakörökhöz. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy az előpermi >• őspermi hangváltozások sematikus felsorolásakor, illetőleg az ezt követő időrendbe soroláskor elsősorban az ITKONEN által megadott őspermi hangrendszert és hangváltozásokat tekintjük alapnak. Három esetben térünk el ettől: 1. Az előpermi vokálisrendszerre nem teszünk föl hosszú magánhangzókat (erre vonatkozóan 1. RÉDEI: NyK 70:37-41, UAJb. 41:132—7, BERECZKI: NyK 70:23-34, ALH 19:305—19, UAJb. 43:18—27). 2. RÉDEI és mások meggondolásait követve elfogadjuk, hogy az előpermiben, illetőleg a finnugor alapnyelvben létezett egy középső nyelvállású veláris -illabiális *e magánhangzó. 3. Elfogadjuk LITKIN véleményét, mely szerint az őspermi centrális sor felső nyelvállású tagja ù volt és nem *i, mint ITKONEN állítja. ITKONEN erről a hangról a következőket írja: «CüJibHoe coMHeHHe B036y>KAaeT TaiOKe HOBHH B3TJIHA B. H. JlbiTKHHa, wo rjiacHbiH i (HanpHMep: KOMH, yAM. kii 'ÍBHK'), HMCIOIHHH B nep-MCKHX H3bmax oqeHb Öojibiuyio noBTupneMOCTb, BO3HHK H3 o6menepMCKoro jiaÖHaJibHoro rjiacHoro cpeAHero pnfta m (û)" (VJa. 1967/1:143). Ezzel a véleménnyel szemben azt kell mondanunk, hogy LITKIN feltevése, amelyhez RÉDEI is csatlakozik, logikus, mert a zürjén-votják rendszerben létrejött i már egy delabializálódási folyamat eredménye, amely jóval későbbinek tartható, mint az őspermi rendszerben elsődlegesen és általában ható labializációs tendenciák. Ezek szerint a hangváltozások tárgyalásakor kiindulópontnak, illetőleg végpontnak a következő finnugor, illetőleg őspermi magánhangzórendszer fonémáit vizsgáljuk: Finnugor őspermi a ä o e e u ü i Az őspermi magánhangzórendszer a következő hangváltozások eredményeképpen alakult ki: a e 0 0 e 0 0 1 u u i