Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben 0. A jelen közlemény célja: rövid áttekintést adni az onomatopoézis etimológiai kutatásáról néhány finnugor nyelvben, különös tekintettel az újabb eredményekre. A hangsúly az eredményesnek mutatkozó módszerek számba vételén van. A dolgozatban nemcsak a szűkebb értelemben vett etimológiai aspektusokról van szó. Úgy látszott ugyanis célravezetőnek, hogy röviden a finnugor nyelvekbeli, elsősorban a magyar, a finn és az észt onomatopoetikus szavaknak azon sajátosságaival is foglalkozzam, amelyek a tárgyalandó módszerek alkalmazását egyáltalán lehetővé teszik. Az azonban nem volt szándékom, hogy az onomatopoetikus szavak valamennyi jellemző jegyét behatóan elemezzem. Közleményemben csak a hangutánzó és hangfestő s részint a gyermek- és dajkanyelvi szavakkal foglalkozom. Szólok kissé részletesebben — mert fontos — terminológiai kérdésekről is. 1.0. A finnugrisztikában — az egyes finnugor nemzeti nyelvtudományokban — ugyanazzal a terminus technicus-szal nem mindig ugyanazt a fogalmat jelölik, s így előfordul, hogy ugyanazt mondjuk vagy írjuk s mégis másra gondolunk. Célszerűnek látszik éppen ezért a leggyakrabban használt szakkifejezések számba vétele és bemutatása. 1.1. A magyar nyelvészeti szakirodalomban azoknak a nyelvi elemeknek a jelölésére, amelyek — nem tekintve az alkotásukban esetleg részt vevő képzőket — teljesen új, a nyelvben már meglevő elemektől független produktumok, a következő szavakat használták és részben használják ma is: belső keletkezésű, hangutánzó-hangfestő, hangutánzó-hangulatfestő, hangfestő-hangutánzó, onomatopoetikus, hangutánzó, expresszív, kifejező, hangfestő, hangulatfestő, deskriptív, affektív, szóteremtéssel létrejött, sőt: onomatopoet (EtSz. 1. gajd a.). — A belső keletkezésű terminus technicus azokat a nyelvi elemeket jelenti, amelyek egy nyelv külön életében keletkeztek részint a nyelv hagyományos elemeiből képzéssel, elvonással, összetétel stb. útján, részint pedig a fent jelzett módon. A belső keletkezésű szavakkal szemben állnak az alapnyelvi eredetű és a jövevényszavak. Az onomatopoetikus, deskriptív, expresszív, kifejező, hangutánzó, hangfestő, hangulatfestő, hangutánzó-hangfestő, hangutánzó-hangulatfestő, affektív, szóteremtéssel létrejött kifejezések ugyanazt a fogalmat voltak/vannak hivatva jelölni: a nyelvben fölbukkanó s a hagyományos elemektől független, új nyelvi produktumokat. Közülük — az eddigi gyakorlat alapján, valamint egyéb meggondolásokból is — az onomatopoetikus terminus technicust (vö. BAKOS: IdSz.) ajánlanám következetes használatra. A belső keletkezésű kifejezés — mint láttuk — tágabb körű fogalom. A kifejező szó, valamint idegen nyelvi l*