Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Havas Ferenc: Az észt nyelv tipológiai hovatartozásának problémája. [cirill] 23

30 HAVAS FERENC alakja például egyaránt lehet sankar-i-en, sankare-i-den, sankare-i-tten, sankar-t-en vagy sankare-i-n). Az észtben a helyzetet a többes jelek bizonyos alternációja is bonyolítja. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy tizennégy esetalak közül tizenkettő végződései mindkét számban, minden szótőhöz járulva azonos fonológiai felépítésűek. Ilyen arányok mellett aligha lehet különféle deklinációkról beszélni. Más kérdés, hogy az észt nyelvkönyvek hét ragozási osztályt, s ezeken belül légiónyi alosztályt tartanak számon. Ez ugyanis annak a következménye, hogy a nyelvtanulónak tudnia kell, hogy éppen az említett esetvégződések és többesjelek tekintetében mikor melyik variánst válassza, s ráadásul a különböző tőtípusokkal, magánhangzóalternációkkal és a fokváltakozással is meg kell birkóznia. Hogy ebből a szempontból az észt deklináció ilyen bonyolult, az keserves tény a nyelv tanulója számára, de ennek nem szabad megtévesztenie a tipológust, akinek az egész rendszert kell szem előtt tartania. Nem érthetünk tehát egyet Skaliökával, aki így nyilatkozik: „Im Estnischen . . . ist . . . die Homonymie und Synonymie der Endungen . . . und die Zahl der Alternationen so groß, daß man schon von verschiedenen Deklinationen sprechen darf. . ."10 Az észt deklináció egész rendszerének jellege ezt a nézetet valójában nem igazolja. 3.3. A névszóragozás tárgyalása átvezet a közvetlen szintagmához. Igen sok nyelvben, így az észtben is, az esetragokon kívül számon kell tartanunk egy sor analitikus névszói szerkezetet, melyek nagyjából elölj árószó + névszó (-f esetrag) vagy névszó (+ esetrag) -f- névutó szerkezetűek. A közhiedelem szerint az agglutinatív és flektáló nyelvek között az analitikus névszói szerkezetek terén az a legnagyobb különbség, hogy az előbbiek főleg névutókat, az utóbbiak pedig prepozíciókat használnak. Valójában ez részint nem is igaz (az észtben és a finnben például igazán szép számmal vannak elöljárók is, flektáló nyelvekben is vannak névutók), részint, s ez a lényeg, felszínes különbségtevés. A perdöntő eltérés az ilyen jellegű szerkezeteknél és a csupán esetraggal ellátott szóalakoknál egyaránt az, hogy az adott szóalak milyen fokon szintetikus ill. analitikus. Ez jól látható, ha különböző típusú nyelvek azonos tartalmat kifejező szerkezeteit vetjük össze. Például figyeljük meg a rákkal szemben kifejezés megfelelőit az alábbi mondatokban: magyar: A rákkal szemben ma még tehetetlenek vagyunk. finn: Nykyään me olemme vielä voimattomia syöpää vastaan. észt: Käesoleval ajal me oleme veel vöimetud vähktove vastu. orosz : ílpomue pam Mbi ceroflHH emë öeccHJibHbi. német: Gegen den Krebs sind wir heute noch unmächtig. francia: À présent nous sommes encore impuissants contre le canser. angol: At présent we are still powerless against cancer. Ha a fenti példamondatok névutós ill. prepozíciós kifejezéseit összehasonlítjuk,, látjuk, hogy analitizmus és szintetizmus szempontjából három csoportra oszlanak : a) a rák-kai szemben b) npomue pana c) contre le canser syöpä-ä vastaan gegen den Krebs against cancer vähktove-0 vastu 10 SKALIŐKA V., Über die Typologie . . . 497.