Nyelvtudományi Közlemények 75. kötet (1973)

Tanulmányok - R. Hutás Magdolna: Az Akadémiai Nagyszótár történetének vázlata (1898–1952) 447

SZEMLE—ISMERTETÉSEK 453 (AkadÉrt. 1909 : 581 — 96) nem szépíti a kezdet zűrzavarát. Mégis érdemes megemlíteni azokat a szakmai ellenvetéseket, amelyeket tudóstársai tettek. SIMONYI ZSIGMOND valószínűleg már a Szótári Bizottság ülésein is (1898. VI. 22-i és XI. 3-i jegyzőkönyv), de még inkább Elhibázott kezdet című nyilvános bírálatában elutasítja azt a gondolatot, hogy a gyűjtők címszójegyzék szerint gyűjtsenek, hiszen nem az a cél, hogy hiányzó adatokat vadásszanak, s minél több címszó legyen a nagyszótárban. ,,Legfontosabb a szónak a jelentése és használata, erről pedig a címszójegyzék nem adhat felvilágosítást." (Nyr. 27 : 330). Érdekes példákat sorol fel arra, mit ért szóhasználaton és új jelentésen. A címszó jegyzéket SZILY KÁLMÁN védte meg (Nyr. 27 : 551-4). 1899. év végén 300 példányban megjelent a ,,Czímszó-jegyzék. Előkészületül a Magyar Nyelv Szótára új kiadásához. Készítette és kézirat gyanánt kinyomtatta a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottsága." Tulajdonképpen SZILY KÁLMÁN állította össze segítségül véve maga mellé MELICH JÁNOSt (Nyr. 28 : 552). A címszójegyzéket szétosztották a bizottság tagjai, a gyűjtők és egyéb érdeklődők között (AkadÉrt. 1909 : 588). De a példányokat a bizottság később nem tudta visszaszerezni, sőt adatokat sem tudott kapni (uo. 590). ZOLNAI GYULA szerint a címszójegyzék alapján való gyűjtésnek egyetlen eredménye volt az aszfaltbetyár szó felderítése (589). 1899-ben jelent meg az Utasítás is: „Utasítások az új Nagy Szótár adatgyűjtőinek. Közzéteszi a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottsága. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. 1899". Ebben körvonalazták a szótár jellegét és célját: ,,A M. T. Akadémia új Nagy Szótára a magyar nyelv összes szókincsének történeti alapon készült tudományos szótára kíván lenni". Mégis főcélnak ,,a mai irodalmi és társalgási nyelv" feldolgozását tartották, a régi adatokat csak kiegészítésként, magyarázatként akarták felvenni a szótárba. De arra utasították a gyűjtőket, hogy a nyelv egész szókincsére legyenek tekintettel. Az utasítás szerint még a meghonosodott idegen szót is gyűjteni kellett. Mellőzték azonban a tréfás szóhasználatot, az új, el nem terjedt neologizmusokat, a mindennapi szavakat (pl. víz, ház, kenyér, asztal), ez utóbbira csak akkor voltak tekintettel, ha egy-egy ilyen szó új jelentésárnyalatot hordozott. Óvatosan kellett gyűjteni a szólásokat. Tilos volt azonban mondattani jelenségeket és tulajdonneveket cédulázni. Külön utasítás készült a műszók gyűjtésére is. A nyelvújítástól kezdve minden olyan magyar műszót össze kellett gyűjteni, amely közhasználatban volt. (Mellékelve a 6. és 7. ülés jegyzőkönyvéhez. 1899. november 16. és december 14.) A gyűjtés későbbi fázisairól TOLNAI VILMOS i. h. 626—31) és GÁLDI LÁSZLÓ (i. h. 409— 10) írt. Itt kell megjegyeznem, hogy TOLNAI ViLMOSon kívül az első korszakban kapcsolódott a gyűjtésbe MOLECZ BÉLA, HORGER ANTAL, VISZOTA GYULA, GOMBOCZ ZOLTÁN (a Nagy Szótári Szerkesztő Bizottság 1899. június 5-i jegyzőkönyve), CSEFKÓ GYULA, DÉZSI LAJOS és SÁGI ISTVÁN is (Régi irattár: levelezés 1900). SZILY KÁLMÁN 1902-ben arról panaszkodik, hogy ,,az alkalmas erők legnagyobb részét a Magyar Nyelv új nagyszótárnak előkészületei kötik le" (Nyr. 31 : 26). ZOLNAI GYULA próbacímszavakat (szótári cikkeket) dolgozott ki, amelyeket kézirat gyanánt kinyomtattak. Ezeket Zolnai a Szótári Bizottság ülésein felolvasta: a világ címszót 1898. november 3-án, a szánt, tarkó, méla, ritka, sőt szótári cikkeket pedig 1899. november 2-i ülésén (AkadÉrt. 1909 : 591, jegyzetben Zolnai jegyzőkönyvekre hivatkozik; de az egyik keltezésben tévedett: nem 1898. november 3., hanem 16. a valóságos dátum). E címszavak