Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

88 B. LŐRINCZY EVA szolgálja. (Aligha véletlen például, hogy JAKOBSON és szerzőtársai a Préliminaire s-ben lefektetett téziseket később, a bírálatok és adaptációk tanulságai nyomán bizonyos fokig maguk is módosították.) Az általános nyelvészet éppúgy nem nélkülözheti a speciális kutatások tanulságait, mint ahogy nem képzelhető el korszerű speciális nyelvészeti vizsgálat a körébe tartozó legmodernebb elméleti eredmények ismerete nélkül; még akkor sem, ha ezek közül csak egyeseket tud hasznosítani, másokat pedig határozottan elutasítandóknak ítél. Ezért merem remélni, hogy speciális hangtani vizsgálatom eredményei — ha még oly szerények lesznek is — legalább bizonyos (talán éppen az előző pontban érintett) kérdések tekintetében az általános nyelvészet, az elméleti kutatás számára is szolgálhatnak bizonyos tanulságokkal. 4.3. Ha már most végül azzal a problémával nézek szembe, hogy vajon a fenti elméleti ismeretek miként alakítják vagy éppen alakítják át a speciális vizsgálatot, akkor azt látom: erre a kérdésre igazán csak az a kész munka adhat majd választ, amelyben a vizsgálat eredményeiről beszámolok. Hiszen végső soron a konkrét adatok mérlegelésekor dől el: az elmélet tézisei hogyan válnak be a kutatás aprómunkájában. Egyelőre tehát csak sommásan válaszolhatok, de jelenlegi dolgozatom szempontjából alighanem ez a fontosabb: anyaggyűjtésem nagyjából ma is a már korábban kialakított meggondolások szerint halad, mégis úgy találom, s ezt megpróbáltam dolgozatom utolsó nagy (4.) fejezetében néhány konkrét példával is igazolni, hogy a módszertani kísérletemben tükröződő szemlélettől meglehetősen messze kerültem. Ezt pedig csakis az okozhatta, hogy a konkrét nyelvi anyag hátterében bizonyos új, általánosabb elméleti ismeretek jelentek meg, amelyek a vizsgálat eredeti szempontjait újakkal, mégpedig nem is lényegtelenekkel gazdagították. B. LŐRINCZY ÉVA A legfontosabb szakirodalom 1. APRESZJAN, J. D., A modern strukturális nyelvészet elmélete és módszerei. Budapest, 1970. 2. DEME L., A hang négy tulajdonságának fonológiai felhasználásához. NytudErt. 17. (1958), 134-154. 3. FANT, C. G. M., Modern Instruments and Methods for Acoustic Studies of Speech. — Proceedings of the Eight International Congress of Linguists. Oslo, 1958. 282-362. 4. FODOR I., A megkülönböztető elemek jelentősége. NyK. LXIII (1961), 129 — 160. 5. FÓNAGY I., R. Jakobson Selected Writings I. Phonological Studies c. művének ismertetése. ÁNyT. III (1965), 232-242. 6. HALLE, M., On the Bases of Phonology. — J. A. Fodor—J. Katz, The Structure of language. New Jersey, 1965. 324—333. Magyar fordítása: Szöveggyűjt. (ld. alább a 17. tétel) 327 — 337. 7. Ivic, M., Trends in Linguistics. Mouton & Co. 1965. 8. JAKOBSON, R., Hang—Jel—Vers. Budapest, 1969. 9. Uő., Implications of Language Universals for Linguistics. — Universals of Language. Cambridge, Massachusetts, 1963. 208 — 219. 10. Uő.—FANT, C. G. M.—HALLE, M., Preliminaries to Speech Analysis. Cambridge, Massachusetts, 1963. [Ötödik kiadás.] 11. Uő., Selected Writings I. Phonological Studies. Hága, 1962.