Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMELETE EGY MAGYAR HANGTANI VIZSGÁLAT SZEMSZÖGÉBŐL 85 való felhasználásig minden lehetséges viszonylatban találkozunk vele. Ennek érdemben való felmérése és bemutatása, de főként értékelő bírálata ezen a helyen többféle okból sem lehet feladatom. Ennek méreteit megsejtetendő azonban hadd tegyek legalább néhány utalást. 3.5.1. A fonológia területén való alkalmazások közül két igen jelentősről, a SAUMJANéról és HALLEéról más vonatkozásban föntebb már beszéltem. SAUMJAN a lengyel nyelv fonémarendszerének történeti fejlődését vizsgálva használta fel a megkülönböztető jegyek elméletének tanulságait, saját anyagából leszűrt tapasztalatai alapján egyúttal több lényeges ponton módosítva is azt. HALLE viszont — mint mondottam — a transzformációs-generatív nyelvtan fonológiai koncepciójának kialakításakor alkalmazta a jakobsoni elméletet, amelynek legteljesebb megfogalmazásában maga is részt vett. Ez utóbbit, tudniillik a halle-i koncepciót magyar nyelvi anyagon tette próbára SZÉPE GYÖRGY AZ alsóbb nyelvi szintek leírása c. tanulmányában (ÁNyT. VI, 359 — 466), amely így — ha közvetve is — szintén a megkülönböztető jegyek elméletének gyakorlati alkalmazása. 3.5.2. Ez azonban, minthogy — a tanulmány címéből is láthatóan — nemcsak a magyar nyelv fonológiai struktúrájával foglalkozik, haneni ezzel együtt a morfológiai struktúra bizonyos problémáit is vizsgálja, átvezet bennünket a jakobsoni elméletnek más nyelvi szintek vizsgálatában való alkalmazásaihoz. — A fonológiai és morfológiai szint szoros kapcsolatáról, szinte elválaszthatatlan voltáról (amelyre a morfonológia, illetőleg morfofonológia műszó is utal) különben maga JAKOBSON is sokat beszél, s nem egyszer dolgozik munkáiban konkrét morfológiai, illetőleg morfonológiai bináris oppozíciókkal. Azt pedig, hogy például GREENBERGnek grammatikai szinten 45 implikációs univerzálét tartalmazó listát sikerült összeállítania, imponáló eredménynek tartja (Implications 212). — De bevonult JAKOBSON elmélete a szintakszisba, sőt a jelentéstanba is. Bizonyos vonatkozásokban érintkezik vele például a transzformációs-generatív nyelvtan szintakszisa, és még inkább az ugyancsak ennek köréhez tartozó FODOR—KATZ-féle szemantikai koncepció. A más természetű szintaktikai alkalmazások közül — mint időben talán lefgrissebbet — hadd említsem még meg GULYA JÁNOsét (kéziratban), aki nemrégiben keleti osztják mondattani összefüggéseket vizsgált megkülönböztető jegyeik feltárása útján. A legfeltűnőbb, illetőleg legnyilvánvalóbb természetesen JAKOBSON elméletének a kommunikációkutatással való összefüggése. Itt azonban sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy — mint föntebb részletesen kifejtettem — inkább kölcsönhatásról van szó. 3.5.3. Az elmélet más tudományterületen való alkalmazásaként magam csupán LÉVY—STRAUSS megkülönböztető jegyekkel dolgozó etnológiai vizsgálatát tudom említeni; de ezt is csak közvetve, KELEMEN JÁNOS Mi a strukturalizmus? c. könyvéből ismerem. Ami persze egyáltalában nem jelenti azt, hogy hozzá hasonlók más tudományszakokban nem jöttek létre; az alaposabb utánanézés minden bizonnyal számos ilyet deríthetne fel. 3.5.4. Az elmélet súlyát, jelentőségét pedig — magam legalábbis úgy gondolom — nem annyira az adaptációk vagy kvázi-adaptációk, hanem inkább éppen elveinek és a belőlük következő módszertani eljárásoknak szélesebb körben való alkalmazásai mutatják. Mert bármily nagy segítséget jelent, ha egy elmélet azon a területen, amelyen kialakult, az alapvizsgálathoz hasonló más vizsgálatok végzéséhez is használható elvi—módszertani keretet ad,