Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMÉLETE EGY MAGYAR HANGTANI VIZSGÁLAT SZEMSZÖGÉÉÜL 79 figyelembe kell vennünk, s a két szélső pólusnak, a beszélőnek és hallgatónak (vagy ha jobban tetszik: az adónak és vevőnek, a kódolónak és dekódolónak) a szerepét a maga sajátosságainak a szem előtt tartásával kell elemezni. Hiszen a hallgató útja a felismert megkülönböztető jegyeken, a fonémákon keresztül a grammatikai formához, a jelentések megértéséhez vezet, s itt a valószínűségi tényezőnek óriási szerepe van. A beszélő számára az egyes nyelvi fokozatok sorrendje éppen fordított. Ő a mondatból kiindulva tart a megkülönböztető jegyek felé. A nyelvi érintkezésben, vagyis a kommunikációban mindkét szempont egyszerre megvan, és a kettő kölcsönös viszonya a komplementaritás, vagyis a kkgészülés elvén nyugszik. De ugyanígy megvan mindkét szempont egyszerre a beszélőnél és hallgatónál egyaránt, csakhogy az az irány, amely az ígyik számára elsődlege s, a másik számára másodlagos. Mindkét álláspont joggal igényli, hogy a nyelvész leírja. El kell azonban döntenie, hogy melyiket írja le, mert az igazi veszély akkor jön létre, ha szabálytalan kompromisszumot köt a két szempont között. JAKOBSON azzal, hogy a megkülönböztető jegyek elemzését akusztikai szinten végezte el szemben az addigi, artikulációs szinten végrehajtott vizsgálatokkal, a fonológia területén gyakorlatilag is jelentős lépést tett előre abban az irányban, hogy a beszédtevékenység minél több szakaszára derüljön fény, s hogy — amennyire ez napjainkban lehetséges — ne csak a beszélő, hanem a hallgató szempontja is érvényesüljön. 3.3.6. SAUSSURE-nek az a tétele, hogy a nyelv értékek rendszere, a nyelvi értékek hierarchikus rendjének, egymás fölé helyezett voltának hangsúlyozásával épül tovább. A fonéma alatti, szubfonemikus szintnek, vagyis a megkülönböztető jegyeknek a feltárása arra a meggyőződésre vezette JAKOBSONT, hogy a hierarchia törvénye nemcsak a nyelv különböző szintjeinek, tehát a mondat, szó, hang síkjainak egymáshoz való viszonyában érvényesül, hanem ugyanazon szintek korrelativ egységei is alá vannak ennek vetve. Tehát például a megkülönböztető jegyek rendjét és viszonylatait a fonémare ndsze re n belül, vagy talán még pontosabban: a fonémarendszer alatt ugyancsak ez határozza neg. 3.3.7. Más vonatkozásban viszont, legalábbis saját nyilatkozata szerint (vö. Hang- Jel- Vers 89 90), sze mbe kerül SAUSSURE -re 1. Tagadja ugyanis a nyelvi jelek, illetőleg nyelvi értékek önkényes voltának elvét. Ügy találja, hogy ezek hierarchikus rendjét, pontosabban: azoknak a differenciális elemeknek a meg-választását, amelyeken ez nyugszik, nem önkényes vagy véletlen erők, hane m - éppen e lie nke zőle g — egye te me s és állandó érvényű törvénye k vagy — legalábbis — tendenciák irányítják, ő tehát a célszerűség, a finalitás elvét látja megvalósulni a nyelvi rendszerben; olyan irányított és rendezett eszközt lát a nyelvbe n, amely fogalmak kife jezésére szolgál Szemben SATJSSUHE-rel, aki sze rint — idézi ,,A nyelv — azzal a helytele n e lképze léssé 1 szemben, ame lyet szíve sen alkotunk róla — nem fogalmak kifejezése céljából alkotott és élre nde ze tt me chanizmus " 3.3.8. JAKOBSON a maga részéről mindent megtesz, hogy a nyelvi rendszert kormányozó, úgynevezett implikációs törvények közül fonológiai síkon minél többet feltárjon. S a konkrét szabályok sorából vonja el azt az általános törvény szerűséget, mely szerint valamely nyelvi rendszeren, illetőleg részrendszeren belül A elem megléte megköveteli, implikálja B elem meglétét, vagy ellenkezőleg: hiányát. Meg van győződve arról, hogy a különféle nyelvi rendszerek implikációs törvényeinek feltárása és a nyelveknek ezekre épülő tipológiai osztályozása a valamennyi nyelvben vagy legalábbis a nyelvek több-