Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMÉLETE EGY MAGYAR HANGTANI VIZSGALAT SZEMSZÖGÉBŐL 75 s nagyon is fontos szerepet játszott e kör általános nyelvészeti elveinek, köztük a fonológiai elveknek a kialakításában. Amikor tehát a leghatározottabban TRUBETZKOY által megfogalmazott koncepció egyes pontjait továbbfejlesztve binarizmusát létrehozta, tulajdonképpen egy olyan elméletet épített tovább, amely bizonyos mértékig szintén sajátja. Ha már most az vizsgáljuk, hogy a TRUBETZKOY megfogalmazta tételek közül melyek azok, amelyek a binarizmus kiindulópontjául szolgálhattak, legalább a következőket ki kell emelnünk: A hang egyfelől objektív fizikai fiziológiai jelenség, másfelől egy funkcionális rendszer legkisebb eleme. Mint utóbbit fonémának nevezzük, amelynek az említett funkcionális rendszeren belül önálló, nevezetesen jelentésmegkülönböztető szerepe van; valamely fonémának egy másikkal való felcserélése a jelentés megváltozását eredményezi. Mivel egy fonéma jelentésmegkülönböztető funkcióját csak ugyanazon nyelvi rendszer többi fonémájának ugyanezen funkciójához viszonyítva lehet vizsgálni, a fonológus munkája csakis az egyes nyelvek fonémarendszerének mint egésznek a szemléletén alapulhat. Meghatározni egy fonémát annyi, mint megjelölni a helyét az aktuális, adott fonémarendszeren belül. A hang artikulációs és akusztikus jellemzők komplexuma. E jellemzők között azonban vannak a kommunikáció szempontjából lényegesek, relevánsak, és lényegtelenek, irrelevánsak, sőt fölöslegesek, redundánsak. A fonéma a kommunikáció szempontjából lényeges hangképzési és hangészlelési sajátságok minimumát foglalja magába. Egy fonémarendszer tagjai abban a tekintetben, hogy melyikükben mely sajátságok vannak meg és melyek nincsenek, különböznek egymástól, hiszen csak így tölthetik be funkciójukat. A különbség igen sokszor csak egyetlen jellemzőben jelentkezik. Ha egy fonémarendszeren belül a fonémák között lehetséges egy jellemzős különbségeket kimutatjuk, akkor az úgynevezett bináris oppozíciók, vagyis kétértékű szembenállások egész sorát kapjuk. Az egyszerű bináris oppozícióban az egyik tag, nevezetesen az, amelyik a vele szembeállított másiknál eggyel több tulajdonsággal bír, jelölt; a másik, amelyiket az előbbivel szembeállítottunk, jelöletlen. A valamely nyelvi rendszeren belül lehetséges bináris oppozíciók feltárása, valamint a nem lehetségesek kizárása segít egyrészt az egyes fonémák egymás közötti és a fonémarendszerhez való, másrészt az oppozíciók egymás közötti és a fonémarendszerhez való viszonyának tisztázásában, vagyis a vizsgált nyelv fonológiai struktúrájának megismerésében. A fonémamodell kidolgozásához nélkülözhetetlen a fonetikai struktúra vizsgálata. Az oppozíciók kialakításában az akusztikai elem mint megkülönböztető tényező igen fontos. S végül, de nem utolsó sorban: a fonológia nem elégedhet meg azzal, hogy a fonémának hangbeli oppozíciókban realizálódó jelentésmegkülönböztető funkcióját csupán szavakban vizsgálja; ugyanazt meg kell tennie az alaktani elemek és a szókapcsolatok, illetőleg a mondatok szintjén is. A lexikális fonológián kívül van tehát morfológiai fonológia (röviden: mor fonológia) és szintaktikai fonológia is. 3.2.4. Noha a prágai fonológiai iskola fenti tételeit valóban bátran tekinthetjük a jakobsoni elmélet követlen előzményének, még mindig nem térhetünk rá magának a binarizmusnak az ismertetésére. Addig legalábbis nem, amíg — ha röviden is a modern amerikai nyelvészeti* törekvé-