Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

74 B. LÖRINCZY ÉVA viszont nem töltenek be ilyen funkciót. A kazanyi iskola két vezéralakja, BAUDOUIN DE COURTENAY és KRUSZEWSKI viszont elméleti síkon jutott el — mai terminusokkal élve — a fonetikai értelemben vett hang és a fonológiai értelemben vett fonéma megkülönböztetéséhez. BAUDOUIN DE COURTENAY azt állította, hogy a hangok különféle sajátságai, amelyek közül a leglényegesebbek változatlanok, invariánsak, jelentésmegkülönböztetésre valók. Ebből módszertani következtetést is vont le; két tudományágat követelt, amelyek közül az egyik a hang fizikai -fiziológiai adottságait, a másik beszédbeli funkcióját vizsgálná. KRUSZEWSKI a fonéma fogalmát továbbfejlesztette, s ezzel még közelebb került mai nézeteinkhez; ő ugyanis ezt már egyenesen a beszéd útján történő érintkezésben, vagyis mai szóval: a kommunikációban sajátos szerepet betöltő egységnek ítélte. A két kitűnő tudós idevágó elgondolásai azonban (más hasonlóan fontos nyelvelméleti \\ lisinerésí ikkel együtt) meglehetősen hosszú ideig latensek maradtak, s legfeljebb ezektől függetlenül jöttek létre rokon elméletek, mint például SAPIR sound pattern [hangminta]-e/me/efe is. 3.2.2. A binarizmus előzményeit kutatva így jutunk el SAUSSURE-IIÖZ, aki bizonyos tételeivel szinte előkészítette a talajt a fonológia tulajdonképpeni megteremtői számára. Sajátos módon ezek egyáltalában nem a hangokra vagy a hangok vizsgálatára vonatkozó nézetei voltak. A Cours-ban — mint ismeretes -r hosszú, több mint húsz lapos függelék foglalkozik a hangok leírásával, de ez módszerét tekintve teljes mértékben fonetikai; & fonéma és fonológia terminusok használata nem téveszthet meg bennünket, hiszen SAUSSURE fejtegetései nem hagynak kétséget afelől, hogy az előbbit a fizikai fiziológiai értelemben vett hang, az utóbbit pedig fonetika jelentésben használja. S bár a jel jelölő — jelölt hármasságáról, a jelölőket egymástól megkülönböztető alaki differenciáról azt írja, hogy ,,a nyelvnek valamennyi anyagi természetű elemére vonatkozik, beleértve a fonémákat is" (Bevezetés 151-2), ebből nem vonta le, vagy legalábbis nem fogalmazta meg félreérthetetlenül azt a módszertani következtetést, hogy a hangok beszédbeli funkciójának vizsgálatához más, új, a fonetikától különböző stúdiumra van szükség. Ebben a tekintetben — mint láttuk — BAUDOUIN DE COURTENAY előbbre jutott nála. — Annál hatásosabban segítette viszont az első fonológusokat a korunkban oly sokat emlegetett és szinte a nyelvtudomány minden területén alkalmazott általános nyelvészeti tételeivel, mint a langue és parole különbségéről, a nyelv jel- és értékrendszer voltáról, a nyelvi jeleknek és értékeknek e rendszeren belüli oppozícióiról, a nyelvi jel hangbeli és fogalmi oldalának megkülönböztetéséről szóló tanítás. Az új diszciplína megteremtőire valójában nem várt egyéb, minthogy ezeket a nyelvre és a beszédre általában vonatkozó tételeket a hangra mint a nyelv és a beszédtevékenység legkisebb elemére vonatkoztassák, levonják a belőlük logikusan következő módszertani elveket; s minthogy a hangnak mint a nyelvi rendszer elemének vizsgálatára a fonetika már készen állt, kialakítsák mellé a hangot beszédbeli funkciójában vizsgáló tudományágat, amelynek majd fonológia lesz a neve. — S ez — mondanom sem kell — nem is kevés. 3.2.3. A prágai iskola tagjai, főként TRUBETZKOY végezték el ezt a fontos feladatot. Fonémakoncepciójukat, fonológiai alapelveiket a binarizmus közvetlen előzményeként szokták emlegetni, de ez csak elméleti vonatkozásban igaz. A binarizmus kialakulásának történetéhez azonban az a bár személyi vonatkozású, de szerintem egyáltalában nem lényegtelen tény is hozzátartozik, hogy megalkotója, JAKOBSON már a prágai iskolának is kiemelkedő tagja volt,