Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)
Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71
JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMÉLETE EGY MAGYAR HANGTANI VIZSGÁLAT SZEMSZÖGÉBŐL 73 akadnak a nyúlást és rövidülést (p\pp: cipőjcüppő és lljl : cellajcela), a hangátvetést (l-mjm-l : csalamádéjcsamaládé), a mássalhangzótorlódást, illetőleg ennek feloldását (djrd : családjcsalárd, illetőleg mbjm: combosjcomos), a hasonulást (pfjpp: copfjcopp) stb. illusztráló oppozíciók, ami arra a reményre jogosít, hogy az idetartozó szembenállástípusok vizsgálata esetleg az ilyenféle jelenségek természetének, törvényeinek jobb megismeréséhez is hozzásegít bennünket. S végül a kísérlet lényeges tanulsága volt az is, hogy a mássalhangzó -oppozíciók vizsgálata közben a szomszédos magánhangzóra, illetőleg magánhangzókra, igazában tehát a morfémák egészére is figyelni kell. Bizonyos szabályokra ugyanis — úgy látszik — ebben a vonatkozásban is lehet számítani. Módszertani kísérletemet tehát azzal a gondolattal zártam, hogy a mássalhangzó-rendszer oppozícióinak vizsgálatát érdemes elvégezni. Összegeztem a c és cs betűvel kezdődő szóanyag elemzéséből adódott tanulságokat, s szempontjaimat ennek megfelelően kialakítva megkezdtem a rendszeres anyaggyűjtést. 3. A Jakobson-féle binarizmus mint elmélet 3.1. Az itt vázolt problematika hamarosan ráirányította a figyelmemet a bináris oppozíciók [kétértékű szembenállások] elvérc. Ennek alaposabb tanulmányozása pedig csak még inkább meggyőzött arról, hogy valamely hangrendszert (jelen esetben a magyart) a benne meglevő és reá jellemző hangalaki szembenállásokból, oppozíciókból kiindulva is érdemes, sőt szükséges vizsgálni. Ezek után természetes, hogy a hasonló meggondolásokon alapuló vizsgálatokkal, azok eredményeivel, de legfőképpen a mögöttük álló elmélettel minél alaposabban kívántam megismerkedni. így jutottam el — mint a bináris oppozíciók elvének legújabb és legpregnánsabb megfogalmazásához — a JÁKOB SON-féle binarizmushoz, s ezzel egyúttal a modern nyelvtudomány egyik igen előremutató és izgalmas elméletéhez. 3.2. ROMAN JAKOBSON binarizmusa nem áll előzmény nélkül a nyelvtudományban, s ez nem meglepő. A szellemi tevékenység különféle területein igen sokszor lehetünk tanúi annak, hogy korábban már megvolt elemek egy újabb korszakban gazdagabban, szélesebb körben bontakoznak ki. A nyelvtudományi irányzatok, a szóban forgó binarizmus esetében sincs ez másképp. 3.2.1. Ennek — mint fonológiai indítású elméletnek — a gyökerei a múlt század utolsó harmadába nyúlnak vissza, amikor időben nagyjából egyszerre, egymástól függetlenül több tudós is fölismerte, hogy a hangok nem csupán fizikai —fiziológiai produktumok, hanem az emberi beszédtevékenység olyan legkisebb elemei, amelyeknek sajátos, a jelentés vonatkozásában döntő fontosságú szerepük van.1 WINTELER svájci dialektológus például egy konkrét nyelvi vizsgálat során azt állapította meg, hogy bizonyos hangalaki szembenállások jelentésbeli vagy nyelvtani különbségek kifejezésére szolgálnak, mások 1 Az itt következő tudománytörténeti összefoglalás forrásául a cikkem végén levő szakirodalmi listában szereplő művek, de főként APRESZJAN, FODOR ISTVÁN, MILKA IVIC, KELEMEN JÁNOS, LAZICZITJS GYULA munkája és a TELEGDI ZSIGMOND szerkesztette Szöveggyűjtemény megfelelő fejezetei együttesen szolgáltak; minthogy tehát az ezekre egyenként és lapszám szerint való utalás igen nehézkes és zavaró lenne, ettől eltekintek.
