Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

68 A. M. ROT lenül beleavatkozik a később tanult más nyelvek ismeretébe. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a kétnyelvűség nehézséget okoz gondolkodás közben, és ezek a nehézségek kiváltképp akkor érezhetők, ha a nyelvet szokatlan területen vagy olyan emberekkel való érintkezés közben használják, akikkel addig más nyelven beszélgettek. Ezek az elméletek sok pszichológus és nyelvész ellenvetéseit váltották ki. U. STERN azt bizonygatta, hogy ,,a nyelvek különbözősége nem váltja ki az interferencia jelenségeit, sőt hatalmas ösztönzést ad a gondolkodás egyes mozzanataihoz, az összehasonlításokhoz és a differenciációkhoz, a fogalmak kiterjedésének és határainak tudatosítához, a finom jelentésárnyalatok megértéséhez".70 A haladó tudomány nem tartja ártalmasnak a kétnyelvűséget, sőt ellenkezőleg az ember fejlődésének fontos pozitív tényezőjét látja benne. A Szovjetunió iskoláiban és főiskoláin kötelező az idegen nyelv tanulása, és sok iskolában már az első osztályban elkezdődik. Még egyes óvodákban is tanulnak idegen nyelvet. A nemzeti köztársaságok iskoláiban jelentős helyet biztosítanak az orosz nyelv tanulásának, mert ez a nemzetközi érintkezés eszköze. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy, noha a kétnyelvűség a szovjet iskola sajátos vonása, a neveléstudomány és a pszichológia tudós művelői még mindig nem fordítanak elegendő figyelmet a gyerekek kétnyelvűségének problémáira. A kétnyelvűségnél valamivel kisebb mértékben terjedt el a többnyelvűség vagy multilingizmus. Többnyelvúek vagy több nyelven beszélők (néha poliglottoknak is nevezik őket) azok, akik több mint két nyelvet ismernek és használnak. A tudományos irodalomban gyakran találkozhatunk azzal a nézettel, hogy a kétnyelvűség és a többnyelvűség között csak mennyiségi jellegű eltérés van. E. HATJGEN véleménye szerint a többnyelvűség nem más, mint a többszörös kétnyelvűség válfaja. Valóban sok szoros jelenség figyelhető meg a két yelvűségben és a többnyelvűségben, mindkettőt egész sor közös törvényszerűség jellemzi, viszont megfigyeléseink szerint nagy közöttük a különbség is. A többnyelvűségnél bonyolultabbakká válik a viszony az érintkező nyelvek között, egész sor közbenső folyamat jön létre, a nyelvi hasonlóságok és azonosságok néha több fokozatú átmenet formáját öltik fel. Egyrészt a kétnyelvűség előző tapasztalata megkönnyíti minden következő nyelv elsajátítását; másrészt viszont, amikor valaki a harmadik, negyedik stb. nyelvet tanulja, akkor közben nemcsak az anyanyelv befolyását érzi hanem az idegen, korábban tanult nyelvekét is, tehát a nyelvek kölcsönhatása összetettebbé válik. Természetes nyelvi kapcsolatok viszonyai között gyakran figyelhető meg a nyelvek szubsztitúciójának jelensége: ha valakit ismeretlen nyelven megszólítanak, önkéntelenül is valamelyik ismert idegen nyelven, csak éppen nem az anyanyelvén válaszol. Egyes nyelvek ismerete és használatának begyakorlottsága felhasználható a következő idegen nyelvek tanulásánál és megkönnyítheti elsajátításukat. A tudományos irodalom sok olyan poliglottot említ, aki csodálatos sikereket ért el a nyelvek tanulásában. így például V. VILDOMEC közli, hogy Emil Krebs (1867—1930) német diplomata bizonyos adatok szerint 60 nyelven beszélt és olvasott, más adatok szerint viszont 59 nyelven beszélt, de több mint százat értett. Giuseppe Mezzofanti bíboros (1841—1917) állítólag 56 nyelven beszélt. U. WEINREICH, Languages in Contact., 71. alapján idézem.