Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

A NYELVI KONTAKTUSOK KÉRDÉSEIRŐL 65 elsődleges ^ , másodlagos y kétnyelvűség <f egynyelvűség egynyelvűség sorrend a nyelvi kapcsolat fejlődésének elkerülhetetlen szakasza vagy legalábbis „klasszikus formája".62

„Olykor — írja V. A. AVRONYIN — például a tadzsikoknál és üzbégeknél a kétnyelvűség nagyon sokáig, néhány évszázadig fennállhat, de előbb vagy utóbb mégis helyet ad az egyszerű új egynyelvüségnek".63 Bármilyen nyelvi kapcsolat fejlődéséről vallott ilyen fatalista nézetnek, véleményünk szerint, nincs kellő alapja. Valójában a nyelvek kölcsönhatása egyáltalán nem olyan egyenesvonalú, és a nyelvi kapcsolatoknak igen eltérő következményei vannak (vegyük összehasonlításul például V. A. ZVEGINCEV osztályozását tanulmányunk 56-7 oldalán). A nyelvek változásának a történelemben bizonyított eseteit a nyelvtudományi művekben nem mindig magyarázzák helyesen. Annak idején A. SCHLEICHER, gépiesen kiterjesztve a nyelvre a darwinizmus elméletét, azt tartotta, hogy a nyelvek között, csakúgy mint a természetben mindenütt, harc folyik a létért, amelyből azok a nyelvek kerülnek ki győztesen, amelyek életképesebbek. WILHELM VON HUMBOLDT szintén azzal magyarázta az indoeurópai nyelvek elterjedését a világ jelentős részében és győzelmüket sok más nyelv fölött, hogy az indoeurópai nyelvek állítólag tökéletesebbek és életképesebbek. Ezek a nézetek bizonyos változatokban mindmáig elterjedtek egyes nyelvtudósok műveiben. A nyelvekre valójában nem jellemző semmilyen természetes harc, közöttük, mint immanens jelenségek között, nem folyhat semmilyen „harc a létért". A nyelvi befolyás és kölcsönhatás jelenségeit mindig külső, nem nyelvészeti tényezők váltják ki. „A nyelvek teljes változását természetesen politikai okok idézik elő"64 — állapítja meg V. N. JARCEVA. A politikai helyzetekre viszont, mint ismeretes, egyáltalán nem jellemző az állandóság. Például 1944-ig Kárpátontúlon egyesek teljesen reménytelennek látták az ukrán nyelv helyzetét, amikor azonban ez a vidék újraegyesült a Szovjet-Ukrajnával, a nyelvi helyzet gyökeresen megváltozott, és az ukrán nyelv helyzete jelentősen megszilárdult. A történelem ismer olyan eseteket, amikor egy vidék egész lakossága többé-kevésbé huzamosabb idejű kétnyelvűség után megváltoztatta nyelvét (például a bolgár-törökök elsajátították a szláv népnyelvet és elfelejtették anyanyelvüket), és viszont: amikor egy ország lakossága tartós kétnyelvűség után visszatért az elsődleges egynyelvűséghez (például az angolok visszatértek saját angol egynyelvűségükhöz, miután Angliában néhány évszázadon át az angol—francia kétnyelvűség uralkodott, mialatt a normann-francia nyelv nyilvánvalóan dominált az angol fölött). ,,A szubsztrátum nyelvek sorsa különböző lehet — írja B. A. SZEREBRENYNIKOB. — Előfordul, hogy a szubsztrátum nyelv teljesen eltűnik és úgyszólván lehetetlen felújítani ezekben az esetekben. De nem ritkák az olyan esetek sem, amikor csak részlegesen tűnik 62 K).

J\. ^EUIEPHEB, BbiCTynjieHHe Ha AHCKyccHH o cyScrpaTe, .IJoKJiaAbi H cooöme-HHÍI HHCTHTyTa íi3biK03HaHHH AH CCCP, N° 9, MocKBa, 104. 1956. 63 B. A.

ABPOHHH, JleHHHCKan HauHOHajibHaH nojiHTHKa H pa3BHTHe jiHTepaTypHbix H3HK0B HapOÄOB CCCP, «BonpOCbl H3bIK03HaHHH», 1960, Ne 4. 64 B. H. flPUEBA, TeopHH cyÖCTpaTa B

HCTOPHH H3bIK03HaHHfl. . ., 13. 5 Nyelvtudományi Közlemények LXXIVA