Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)
Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49
66 A. M. ROT el. Egy része valamilyen formában fennmarad. Ezt a jelenséget a szubsztrátum nyelv szegmentális eltűnésének nevezzük".65 Úgyszólván lehetetlen pontosan megállapítani, hogy mikor változik át egy nyelv másik nyelvvé. Még azután is, hogy az emberek lemondani látszanak egykori anyanyelvük használatáról, ez utóbbi még sokáig megmarad tudatuk mélyén, érzelmi kitörések idején törve a felszínre. Hirtelen erős felindultság állapotában, amelyet öröm, csodálkozás, harag, félelem, fájdalom stb. vált ki, előfordulhat, hogy az egyén meglepetésszerűen anyanyelvének szavait használja. Ilyen esetekben leggyakoribbak az anyanyelvi felkiáltások, az átkozódások és más ,,erős" kifejezések. Mint már említettük, a kétnyelvű személyek rendszerint közvetítői teendőket végeznek, az összekötő láncszem szerepét játsszák két egynyelvű közösség között. T( hát feltételezhető, hogy a kétnyelvűség csak addig állhat fenn, amíg megőrzi közvetítői jelentőségét. így pélelául E. HAUGEN azt állítja: ,,. . .Ahhoz, he>gy ilyen csoport bármennyire is számottevő ideig kétnyelvű maraeljon, nyilvánvalóan jelentős szociális nyomás szükséges. Amíg ez a csoport valóban össze kötő láncszem az anyanye Ivűe k között, van ilyen nyomás. De ha az egyne lvűe k az egyik oldalon eltűnnek, kétnyelvűekké válva vagy teljesen áttérve a másik nyelvre, a kétnyelvűség okai megszűnnek és a kétnyelvűség funkcionális jelentősége csökken".66 A Kárpátontúl kétnyelvű jelensége in< k, a többi között a viski (huszti kerüle t) magyar-ukrán és ukrán-magyar bilingvizmus, a szolotvineíi (técsői kerület) magyar-román-ukrán multilingvizmus, a Nőve Sze lo-i (mukacsevói kerüle t) német-magyar bilingvizmus jelenségeinek megfigyelése azonban azt mutatja, hogy ez nem így van. A kétnyelvűség azután is fennáll, hogy az egész közösség már nem egynyelvű. Noha a belső érintkezés szükségleteit a csoportban ebben az esetben már két nyelv segítségével elégítik ki, az anyanyelv még sokáig megőrzi fölényét ezen a területe n az ( Isajátított idegen nyelvvel szemben. Ezenkívül sok esetben a kétnyelvű közösség tagjai szükségét érzik az anyanyelv megőrzésének ahhoz, hogy 1( gye n e gy olyan érintkezési eszközük, am< lye t nem ért* ne k más közössége k tagjai és amelyet úgy használnak, mint bizonyítékot arra, he)gy saját esopoitjükhöz tartoznak (a nyelv úgynevezett ezoterikus funkciója). Eléggé e lte ije elt az a vélemény, hogy a kétnyelvűség mind* n egyes esetben iele igle ne s, múló jelenség, és csak az az állapot „természetes", amikor midé n e mbe r és mindén nép csuj)án e gy nyelve t használ. Ennek elle ntmond mind a nyelvi gyakorlat, mind pedig a szocialista országok nyelvi politikája. Ezekben az országokban ugyanis minden feltételt megte re mtettek a nye Ive k egymás mellett létezéséhez és kölcsönös gazdagodásához, továbbá a tartós kétnyelvűséghez. A Szovjetunió sok nemzetiségének fő érintkezési eszköze- továbbra is az anyanyelv, ugyanakkor azonban a nemzetközi érintkezés céljaira, s más népek kulturális és tudományos vívmányainak elsajátítására mind elterjedtebben használják az e>rosz nyelvet. Az SZSZKSZ alkotmánya megköveteli, hogy ezentúl is biztosítsák a szovjet népek nyelvének szabad fejlődését, a Szovjetunió minden állampolgárának teljes szabadságát arra, hogy bármilyen nyelven beszélhessenek, neveljék és oktassák gyermekeiket, nem tűrve meg semmiféle kiváltságot, korlátozást vagy kényszert egyik vagy másik nyelv használatában. A népek testvéri barátságának és kölcsönös bizalmának viszo-65 B. A. CEPEBPEHHHKOB, B3aHM0HeííCTBHe íí3bIK0B . . ., 14. 66 E. HAUGEN, The Norwegian Language in America, . . . , 7.
