Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

64 A. M. ROT vagy pótnyelvét, mindenek előtt azzal magyarázható, hogy nagyon nehéz elérni e nyelv ,,teljes" elsajátítását. Bármilyen nyelv ismerete összefügg az emberi tevékenység teljes diapozonjaval. A magatartás nyelvi rendszerét az ember a külső világ tanulmányozásával és a szellemi élet folyamatainak tudatosításával egyidejűleg sajátítja el. Hogy ugyanekkora tökéletességre tegyen szert egy más nyelvben, ahhoz újra meg kell tennie ezt az egész utat. A nyelvek egyenlőtlen helyzete a kétnyelvű egyénnél több más okkal is magyarázható. E nyelvek egyike nagyon gyakran fejlettebb kultúrát képvisel. A tőkés társadalomban bizonyos nyelv ismerete valamilyen mértékben megkönnyítheti a kedvezőbb társadalmi vagy gazdasági helyzet elérését. Az uralkodó nyelv alapos elsajátítása esetén elérhető bizonyos kiváltságok igen ösztönöznek ennek a nyelvnek a megtanulására, és jelentősen megszilárdítják helyzetét az anyanyelv helyzetével szemben. Ami az érintkező nyelvek belső tulajdonságait illeti, mindkét rendszer teljesen biztosítja az érintkezés szükségleteit, a nyelv szerkezete nem szabja meg a kölcsönhatás következményeit. A nyelvi kapcsolatokat leíró művekben gyakran a következő kifejezésekkel jelölik az érintkező nyelveket: „magasabb" és „alacsonyabb" nyelv (L. BLOOMFIELD), „ellenálló" és „nem ellenálló" vagy „ellenállóbb" és „kevésbé ellenálló" nyelv (J. D. DESERIJEV) stb. A szerzők legtöbbnyire nem veszik figyelembe azt, hogy ha kikötések nélkül használnak ilyen kifejezéseket, akkor kisebb-nagyobb mértékben megsérthetik bizonyos közösségek képviselőinek érzéseit, akiknek nyelve az érintkezés folyamán kedvezőtlenebb helyzetbe került. Ezért hangsúlyozni kell, hogy az ilyen meghatározások egyáltalán nem jellemzik a nyelveket belső tulajdonságaik szempontjából, hanem csupán funkcionális helyzetükre vonatkoznak, amelyet rendszerint a társadalmi életviszonyok határoznak meg. Ugyanaz a nyelv, az érintkezés különböző helyzeteibe kerülve, nem azonos állapotba jut; például a román nyelv, ha Románián belül kerül kapcsolatba a magyarral, kétségkívül uralkodó helyzetet foglal el mint az államszervező nemzet nyelve; viszont Magyarország területén ugyanaz a román nyelv a helyi magyar nyelv erős befolyásának van kitéve, és „alacsonyabbnak", „nem ellenállónak" bizonyulhat. Permanens belső kapcsolat esetén az érintkező nyelvekben a következő változások állnak be: 1. Eleinte a kétnyelvűek fő érintkezési eszköze továbbra is az anyanyelv marad; a megtanult másik nyelvnek szűkebb, szakosított funkciói vannak. 2. Terjed a másik nyelv használata, ez a nyelv mind nagyobb szerepet játszik a kétnyelvűek érintkezésében, anyanyelvük használati területe pedig fokozatosan szűkül. 3. Az anyanyelv használatának szférája annyira leszűkül, hogy alapnyelvből pótnyelvvé válik, míg a tanult nyelv a kétnyelvűek alapnyelvévé lesz. Sok eset ismeretes, amikor a kétnyelvűség ezen a szakaszon hosszú időre megakad. Például a magyar—ukrán és ukrán—magyar kétnyelvűség Kárpátontúlon, már több mint 800 éve fennáll. Mindemellett megfigyelhető, hogy a kétnyelvűség legfeljebb két —három nemzedéken át tart, miután a megtanult idegen nyelv az érintkezés egyetlen eszközévé, anyanyelvvé válik, és a kétnyelvűségből új egynyelvűség lesz. A kétnyelvű közösség egyik nyelve kimegy a használatból, bekövetkezik a nyelvek helyváltoztatása. Ennek alapján egyes tudósok azt a következtetést vonják le, hogy az