Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)
Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49
58 A. M. ROT tum olyan ,,nyelv, amelyet egy másik nyelv legyőzött kölcsönhatásuk és egy terület határain belül vívott harcuk következtében";34 tehát ebben az értelmezésben a „szubsztrátum" kifejezés egyáltalán nem lehet azonos a „nyelvek kölcsönhatása" kifejezéssel. Beszélhetünk a szubsztrátum befolyásáról, de eközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez elvben semmiben sem különbözik annak a hatásnak bármilyen más megnyilvánulásától, amelyet egy nyelv gyakorol egy másikra. „A szubsztrátum nyelv befolyása — állítja B. A. SZEREBRENNYIKOV — lényegében csupán egyik típusa a sok közül annak a befolyásnak, amelyet egy nyelv gyakorol egy másikra".35 A különbség csak az lehet, hogy a „szubsztrátum esetében a kölcsönhatás azzal végződik, hogy az érintkező nyelvek egyike kimegy a használatból, viszont a nyelvi kölcsönhatás mechanizmusa változatlan marad, függetlenül attól, hogy az érintkező két nyelv továbbra is egymás mellett létezik-e vagy pedig az egyik szubsztrátummá válik. Más nyelvtudósok szerint ,,a szubsztrátum nem kiszorított nyelv, hanem a legyőzött nyelv nyomai a győztes nyelvben".36 R. A. BUDAGOV például művének más helyén elismeri, hogy a szubsztrátum ,,a nyelv sajátos talaj alatti rétege", amelybe beletartoznak a legyőzött nyelv olyan elemei a győztes nyelv rendszerében, mint, egyes átvett hangok, nyelvtani alakok, szavak stb.37 V. I. ABAJEV még tágabban értelmezi a szubsztrátumot: ,,A nyelvi szubsztrátum — hangoztatja - azoknak a törvényszerű hibáknak az összessége, amelyeket a legyőzött nyelvet beszélők követnek el, mialatt áttérnek az új nyelvre ... A szubsztrátumhoz tartozik mindaz is, amit az adott környezet megtart az anyanyelvéből, me rt nem talál egynértékűt abban a nyelvben, amelyet tanul, de nem csak azért, mert rosszul ismeri az utóbbit".38 A felsorolt idézetekből kitűnik, hogy ilyen értelmezésben is tévedés azonosítani a szubsztrátum és a kölcsönhatás fogalmát. Teljes joggal egyetérthetünk A. A. REFORMATSZKIJ szavaival: ,,Maga a szubsztrátum nem a nyelvek kölcsönhatásának fajtája, hanem a nyelvek bizonyos fajta kölcsönhatásának eredménye . . ,".39 Ez, természetesen, vonatkozik az adsztrátum és szupersztrátum fogalmára is. Régebben a nyelvek kölcsönhatásának folyamataival a nyelvtudományi művek ,,A nyelvek keveredése" cím alatt foglalkoztak. Ezt a kifejezést egyes szerzők még most is ,,két vagy több nyelv egyoldalú vagy kölcsönös befolyása"40 értelmében használják. Mindamellett a mai nyelvtudósok többsége sikerületlennek tartja ezt a kifejezést. L. V. SCSERBA még 1925-ben rámutatott arra, hogy a nyelvek keveredésének fogalma a nyelvtudomány egyik legkevésbé tisztázott fogalma, mert teljesen eltérő jelenségeket értenek rajta: jövevényszavakat, idegen nyelv hatására bekövetkezett változásokat, az idegen nyelv fogyatékos elsajátításának következményeit stb. Ezzel kapcsolatban L. V. SCSERBA azt ajánlotta, hogy e kifejezés helyett ,,a nyelvek kölcsönös befolyása" 34 B. A. CEPEBPEHHHKOB, EteaHMOAeHCTBHe ÍJ3MKOB ... 9. 35 B. A. CEPEBPEHHHKOB, B3aHMoaeHCTBHe «3biK0B. .. 9. 36 0. C. AXMaHOBa, CüOBapb JIHHIBHCTHMeCKHX TepMHHOB. MocKBa, 1966, 303. 37 ByjiAroB, BßeneHHe B Hayny o «3biKe . . ., 390. 38 B. H. ABAEB, O H3HK0B0M cyßcrpaTe, «,D(oKJia,nbi H cooßiiieHHH HHCTHTyra *i3biK03-HaHHfl AH CCCP», JVs 9, MocKBa, 1956. 60. 39 A. A. PEOOPMATCKHH, BbiCTynjieHHe Ha AHCKyccHH 0 cyöcTpaTe, ^OKJI. H COO6IU. HH-Ta H3bii<03HaHHH AH CCCP, JSfe 9, 1956, III. 10 K). O. >KnyKTEHKO, MOBHI KOirraKTH, KH'ÍB, 1966, 18.
