Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

A NYELVI KONTAKTUSOK KÉRDÉSEIRŐL 57 6. Úgynevezett „kereszteződött" vagy ,,hibrid" nyelvek, illetve zsargonok keletkezése.31 Ez a felsorolás csupán a kontaktusok folyamatainak lehetséges végeredményeit adja meg, nem véve figyelembe a folyamatok nyelvészeti természetét és a maguknak a nyelvi kontaktusoknak a mechanizmusát.32 Nem nyelvészeti tényezőkből kiindulva határozzák meg a nyelvi kölcsönhatások típusait más nyelvtudósok is. Például A. K. BOROVKOV rámutat a társalgási nyelv és a könyvnyelv, a nemzeti és a zónaközi nyelv (eltérő funkció) kölcsönhatására, az uralkodó és az alattvaló nép nyelvének kölcsönhatására (eltérő az érintkező közösségek helyzete stb.). Egyesek kiemelik a nyelvek kölcsönhatásának olyan típusait, mint például az anyaország nyelvének és a gyarmat nyelvének, a nemzetiségi kisebbség nyelvének és az államszervező nemzet nyelvének, a bevándorlók nyelvének és a helyi nyelvnek a kölcsönhatása stb. A nyelvi kapcsolatok problémáinak megoldását bizonyos mértékben megnehezíti az a körülmény, hogy a nemzetközi nyelvészeti szakszókincs még nincs teljesen összeegyeztetve, és használatában sok eltérés figyelhető meg. így például R. A. BUDAGOV a nyelvek kölcsönhatásánál az egyik legfontosabb típusnak a nyelvi rokonságot tekinti.33

Valójában a nyelvek rokonsága nem más, mint tipológiai hasonlatosság, amely a közös származástól, vagyis attól függ, hogy az illető nyelvek ugyanattól az alapnyelvtől veszik kezdetüket. Az ilyen nyelveknek közös a kiindulási anyaguk és többé-kevésbé hasonló belső törvényszerűségek szerint fejlődnek, ezért mai szerkezetükben és szókincsükben megőriztek sok közös vonást. Mindamellett nem minden rokon nyelv hat kölcsönösen egymásra, ha nem volt közöttük állandó kapcsolat. Például nem hatott egymásra a magyar és a lapp nyelv, mert nem alakult ki közöttük nyelvi kapcsolat, tehát nyelvi kölcsönhatás sem. Következésképpen a nyelvek rokonsága és kölcsönhatása elvileg eltérő jelenségek. Gyakran előfordul a nyelvészeti irodalomban az is, hogy helytelenül azonosítják a nyelvek kölcsönhatását a szóátvételekkel. A ,,szóátvétel" kifejezést rendszerint két különböző értelemben használják. Ezzel jelöljük azt a folyamatot, amikor egy nyelv átveszi egy másik nyelv egységeit, vagyis azoknak a nyelvészeti változásoknak bizonyos formáját, amelyeket a nyelvek kölcsönhatása idéz elő érintkezésük idején. A ,,szóátvétel" ugyanakkor jelent egy másik nyelvbe átvitt egységeket is, vagyis a nyelvek kölcsönhatásának eredményeit, amelyek megmozdulhatnak ebben a nyelvben azután is, amikor a kölcsönhatás már megszűnt. Tehát a ,,szóátvétel" kifejezés egyik értelmezésében sem jelenti azt, amit ,,a nyelvek kölcsönhatása" kifejezés. Egyes szerzők azonosítják a nyelvek kölcsönhatásának fogalmát a szubsztrátum fogalmával. Megjegyzendő, hogy a ,,szubsztrátum" kifejezés, noha nagyon régi, mégsem egészen pontos. Egyes nyelvtudósok szerint a szubsztrá-31 B. A.

3BErHHUEB, OnepKH no o6meMy H3biK03HaHHio, MocKBa, 1962, 222. 32 A X. Nemzetközi nyelvészeti kongresszuson Bukarestben V. ROSENTSVEIG a nyelvi interferencia problémáit fejtegetve, rámutatott arra, hogy a nyelvi kapcsolatok nem „hatásokban", hanem a „kontaktusok mechanizmusában" jelentkeznek. Álláspontjával egyetértve, mégsem gondolom, hogy mellőznünk kellene a nyelvi „hatás", „kölcsönhatás" szakkifejezéseket. Vö.: V. ROSENTSVEIG, «BjiHHHHe» HJIH «MexaHH3M KomraKTOB»? Résumés des Communications Xème Congrès International des Linguistes, Bucarest, 1967, 307—308. 33 P. A. BYAAroB, BßeAeHHe B Hayny o H3biKe, MocKBa, 1958, 399.