Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

A NYELVI KONTAKTUSOK KÉRDÉSEIRŐL 55 jöhet létre, de kölcsönhatásuk különböző jellegű lehet, nyelvészeti és nem nyel" veszeti tényezők egész sorától függően. A külső tényezők és körülmények a nyelvi hatás irányát és intenzitását szabják meg, viszont az érintkező nyelvek egyikében vagy másikában bekövetkezett változásoknak a lényege az illető nyelvek (nyelvjárások) szerkezetének viszonyától függ. Minél több azonos vagy hasonló modell, szerkezeti elem, ragozási forma, tő stb. van a két nyelvben (nyelvjárásban), annál több kedvező lehetőség nyílik a kölcsönhatás folyamatainak fejlődésére. Ebből kiindulva, B. V. GORNUNG a nyelvi kölcsönhatás következő típusait tekinti a legfontosabbaknak: 1. Nem rokon nyelvek, vagyis teljesen eltérő szerkezetű nyelvek kölcsönhatása (például a magyar és a japán, az orosz és az arab nyelvé). 2. Rokon, de igen eltérő nyelvtani szerkezetű és szókincsű nyelvek kölcsönhatása, például az orosz és az angol nyelvé (jóllehet mindkettő az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, de az egyik szintetikus, a másik pedig analitikus nyelv). 3. Közeli rokonságban levő nyelvek kölcsönhatása, olyan nyelveké, amelyek megőrizték hasonló szerkezetüket, s igen nagy mennyiségű közös szótövük és azonos szóalkotó elemük van. Ilyen típusú kölcsönhatás figyelhető meg például az orosz, az ukrán és a belorusz nyelv között, vagy a finn és az észt nyelv között.26 Ez az osztályozás azért is megfelelő, mert az érintkező nyelvi rendszerek szerkezeti kölcsönhatásán alapul. Ez lehetővé teszi, hogy megállapítsák a kölcsönhatás folyamatainak és jelenségeinek éppen a nyelvészeti jellegét, meghatározzák az érintkező nyelvek bizonyos azonos és eltérő elemeinek és mintáinak hatását. A nyelvtudósok egy része (H. PAUL, A. MARTINET, U. WEINREICH stb.) körében az a vélemény terjedt el, hogy az érintkező nyelvi rendszerek kölcsönhatásának jellege nem függ különbözőségük fokától, vagyis lényegében véve semmi különbség sincs, ha két különböző nyelv hat egymásra, vagy ugyanannak a nyelvnek két dialektusa, sőt egy nyelvi közösség két képviselőjének „individuális nyelve". „Kutatásaink célja szempontjából — írja U. WEINREICH — nem lényeges, hogy az adott két rendszer „nyelv", „egy nyelv dialektusa", vagy „egy dialektus két változata".27 A

kölcsönhatás mechanizmusa U. WEINREICH véleménye szerint azonos lesz, „ha például a kínai és a francia nyelv vagy az angol nyelv két olyan altípusa érintkezik, amelyet két szomszédos család használ".28 De ez nem így van.

Természetesen, nem vitatható, hogy az említett esetekben a kölcsönhatás folyamatainak lesznek bizonyos közös momentumai, de az utóbbiak szerepét nem szabad túlbecsülni. Két egymásra ható jelenség viszonyának jellegét nagy mértékben e jelenségek lényege és belső tulajdonságai határozzák meg. Ha különböző nyelvek hatnak egymásra, két sajátos, minőségileg eltérő, egyedülálló rendszer közötti viszony alakul ki. Ha akadnak is bennük bizonyos hasonló vonások, ezek sajátosan nyilvánulnak meg, olykor ez véletlen hasonlatosság lehet, az ilyen elemek eltérő funkciót tölthetnek be, és különböző szerepet játszhatnak az egész rendszer-26 Vö.B.

B. roPHYHr, K Bonpocy o ranax H (JDopiwax B3aHM0ÄeficTBHH H3MKOB H jxuaneKTOB, «^OKJiaAH H coo6meHHH HHCTHTVTa H3biK03HaHHH AH CCCP», N° 2, MocKBa, 1952, 4. 27 U.

WEINREICH, Languages in Contact. . . , 1. 28 Uo.