Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)
Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49
A NYELVI KONTAKTUSOK KÉRDÉSEIRŐL 53 3. A nyelvek (nyelvjárások) nem marginális érintkezésének jellemző vonása az, hogy olyan közösségek érintkeznek egymással, amelyek nem élnek szomszédos területen. E közösségek nyelvének (nyelvjárásának) kölcsönhatása „tervszerűen" főleg utazó egyének, írott termékek fordítása révén (pl. magyar—orosz nyelvi kontaktusok) jön létre. Ez az osztályozás látszólag mintha pontosan megfelelne a permanens nyelvi kapcsolatok fentebb ismertetett, külső és belső kapcsolatokra való felosztásának, és mintha valóban fennálló eltéréseket tükrözne. Mindamellett bírálták, mert bár a területi elhelyezkedés „nem kis szerepet játszik, mégsem elsőrendű fontosságú, mivel más, fontosabb tényezőktől függ".22 A külső és belső nyelvi kapcsolatok közötti különbséget nem annyira az érintkező felek más-más elhelyezkedése okozza, mint inkább a kölcsönös érintkezés jellege, a történelmi, szociális és politikai, valamint demográfiai feltételek, amelyek a nyelvi kontaktusokat megszabják, kísérik, az érintkező nyelvek (nyelvjárások) rendszerének strukturális jelenségei, ezek státusa. Figyelembe kell venni azokat az alapvető eltéréseket is, amelyek a nyelvi kapcsolatok két (természetes és mesterséges) formája között fennállnak: 1. a természetes nyelvi kapcsolatok akkor keletkeznek, ha a különböző nyelveket beszélők gyakorlati tevékenységük folyamán közvetlenül érintkeznek egymással; 2. a mesterséges nyelvi kapcsolatok arra kialakított helyzetben — egyik vagy másik idegen nyelvnek — iskolában vagy más hasonló intézményben való tanulása során alakulnak ki. A permanens belső kapcsolatok legtöbbnyire természetes nyelvi kapcsolatok, míg a külső és kazuális kapcsolatoknak természetes és mesterséges formája is előfordulhat. Ha az idegen nyelv iskolai tanulása befejeződik vagy megszakad, a permanens külső kapcsolat mesterséges formája természetes formává alakulhat át, vagyis megkezdődik a megtanult nyelv közvetlen használata az idegen nyelvi közösség képviselőivel való érintkezés eszközeként. Korunk jellemző vonása, hogy tömeges jellegűvé vált az idegen nyelvek tanulása, s nagyarányú fejlődést ért el a művelődés és a kultúra; tehát a nyelvi kapcsolatok mesterséges formájának mint a természetes nyelvi kapcsolatok megteremtéséhez vezető előkészítő szakasznak a szerepe napjainkban különösen megnövekedett. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelenkori és a múltbeli nyelvközi kontaktusok tanulmányozásánál. ,,A nyelvek egykori kölcsönhatásának feltételei és a nyelvek jelenkori kölcsönhatásának feltételei — állapítja meg M. M. GTJHMAN — az írásbeliség, az irodalom, a közoktatás, a rádió stb. folytán minőségileg annyira eltérőek, hogy megnyilvánulásaikat nem lehet összetéveszteni".23 A nyelvi kapcsolatok természetes és mesterséges formája között a következő alapvető eltérések fordulnak elő : Természetes kapcsolat spontánul létrejön a közvetlen információcsere folyamán. Az idegen nyelv felhasználása eközben csak eszköz. A nyelvi kapcsolat mesterséges formái viszont olyankor jönnek létre, amikor közvetlen cél egy másik nyelv tanulása, miközben az információcsere lehetőségeinek meg-22 Ld. «^HCKyCCHfl o CyÖCTpaTC flOKJiaAbl H COOÖmeHHH HHCTHTyTa H3bIK03HaHHH AH CCCP, MocKBa 1956, M> 9. iz M. M. TyxMAH, BbicTynjieHHe Ha AHCKVCCHH 0 cyöcTpaTe, «ÍJoKJiaAbi H COO6-meHHíi HHCTHTyta H3LiK03HaHHH AH CCCP». N° 9, MocKBa, 1956, 164.
