Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49

52 A. M. ROT A) A kazuális nyelvi kapcsolatok, vagyis a nyelvek (nyelvjárások) közötti ideiglenes, laza, alkalmi kapcsolatok a nyelvi közösségek rendszertelen, epizodikus érintkezésekor jönnek létre. Az ilyen kapcsolatok (pl. a XIV—XIX. sz.-beli magyar—orosz) eredményeképpen legfeljebb néhány szót, kifejezést vesz át az egyik nyelv vagy nyelvjárás a másiktól B) A permanens nyelvi kapcsolatok, vagyis a nyelvek, illetőleg nyelvjárások közötti tartós, szoros kapcsolatok a nyelvi közösségek huzamosabb idejű intenzív érintkezésekor alakulnak ki. Az ilyen kapcsolatok (pl. a XVII— XX. sz.-beli udmurt —orosz) rendszerint jelentős hatással vannak az érintkező nyelvek (nyelvjárások) különböző szintjeire, illetőleg ezek fejlődésére. A permanens nyelvi kapcsolatok viszont két fontos altípusra oszlanak: 1. külső kapcsolatokra; ilyen jön létre nyelvek (nyelvjárások) között olyan nyelvi közösségek érintkezése folyamán, amelyek más-más társadalmipolitikai egységhez tartoznak, egymás szomszédságában élnek, és állandó szoros gazdasági, politikai, kulturális és más kapcsolatokat tartanak fenn egymással. Az ilyen kapcsolatok (pl. az 1945 utáni magyar—orosz) eredményezik azt, hogy az egyik nyelv (nyelvjárás) a másiktól jelentős számú lexikális egységet (lexikális át vételt),tükörszavakat, szólásokat, idiomatizmusokat kölcsönöz. 2. belső nyelvi kapcsolatokra; ezek kialakulhatnak olyan nyelvi közösségek érintkezése folyamán, amelyek egy társadalmi-politikai egységet alkotnak, egy területen élnek, és közös a gazdasági, politikai életük. Az ilyen nyelvi kapcsolatok (pl. a kalinini területi karjalai és orosz nyelvjárások között) rendkívül intenzív kölcsönhatását idézik elő az érintkező nyelvek (nyelvjárások) szókincsében(lexikai behatolások), valamint interferenciák a többi nyelvi szinteken. A következő esetekben is megfigyelhetők belső nyelvi kapcsolatok: a) Egyes határmenti területeken, kiváltképp, ha a politikai és az etnikai határ nem esik egybe, vagy egy helyen több nyelvi közösség határai futnak össze (pl. a kárpát-ukrajnai magyar és ukrán avagy a Bánáti [RSZK] magyar, román, német, szerb-horvát, bolgár, nyelvjárások között). b) Az úgynevezett „nyelvszigetek" területén, ahol az egy nyelvet (nyelvjárást) beszélők kisebb települései idegen nyelvterületbe ékelődnek be. Mivel ezek a települések kicsik, és lakóik szoros kapcsolatban vannak a környező közösség életével, a ,,nyelvszigetet" mindenfelől áthatja az idegen nyelv (nyelvjárás) hatása. (Ilyen helyzetben van pl. a vót nyelv). c) Hasonló kapcsolat jöhet létre egy nyelvterület egyes helyein is, ha ott szétszórtan más nyelvet beszélők élnek nagy számban, vagy ha az ország törzslakossága nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az anyanyelvén kívül még egy nyelvet beszéljen (pl. a manysi nyelv a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet területén). A nyelvtudományi szakirodalomban a nyelvi kapcsolatoknak az az osztályozása terjedt el, amely az érintkező közösségek területi elhelyezkedését veszi alapul: 1. A nyelvek (nyelvjárások) marginális érintkezésének jellemző vonása a szomszédos területen élő közösségek érintkezése. Itt nem következik be az egyik nyelvet (nyelvjárást) beszélők mély behatolása a másik nyelv (nyelvjárás) elterjedésének területére. 2. A nyelvek intraregionális érintkezésére az jellemző, hogy az egyik nyelvet (nyelvjárást) beszélők nagy tömege mélyen behatol a másik nyelvet (nyelvjárást) beszélők területére (pl. az orosz—izsor nyelvi kontaktusok).