Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A votják nyelv orosz jövevényszavai II. [cirill] 27

40 CSŰCS SÁNDOR 3.1. Főnevek 3.1.1. Néhány; orosz képzett szónak a kikövetkeztetett képzőtlen alakját vette át a votják. így elmaradhatott az orosz szavak végéről a -Ka (41, 183, 229, 363, 525 sz. szó), az -ue (464 sz. szó) és az -UH (4, 28, 187, 217) képző. A -ka kicsinyítő képző a votjakban is ismert, így analógiásán vonódhatott el az orosz szavakból a képzőtlen alak. Az or. UH- képző eltűnését két tényező is okozhatta. Egyrészt ezeknek az orosz szavaknak van olyan függő esete (plur. gen.) amelyül a képzőtlen szótő szolgál, másrészt a votják -in inesszivuszrag hatására is elvonódhatott egy feltételezett tő. 3.1.2. Más esetekben viszont az orosz szó kapott képzőt a votjákban. így -ka kicsinyítő képző (14, 81, 123, 136, 410 sz. szó), -i, i kicsinyítő képző (85, 224), -an denominális névszóképző (222) és -t'Sik denominális névszóképző (357) járulhatott az orosz jövevényszavakhoz. 3.1.3. Néha függő eset szolgált az átvétel alapjául. Ez lehetett sing gen. (195, 552) vagy plur. nom. (30, 114, 135, 194, 232, 365, 504, 560, 569 sz. szó). A többes számi átvételek oka általában az, hogy az illető szavakat az oroszban gyakran használják többes számban. A fenti folyamat fordítottja is előfordul, mikor az oroszban csak többes számban használt főneveknek kikövetkeztetett egyes számát veszi át a votják (1. a 135, 161, 446, 508, 337 sz. szócikkeket). 3.1.4. Orosz főnévnek melléknévi használatával találkozunk a következő szavakban: 18, 102, 172, 357, 360, 380, 534, 547. A képzőtlen orosz főnév a votjákban melléknévként szerepelhet, mert a votjákban a melléknévnek külön formai kifejezőeszköze nincs. Az 527 sz. szóban az eredeti főnév a -täm votják fősztóképzővei ellátva szerepel. Az orosz főnév a votják -mi-, -jask-, ack-, -al-j-a-, -i- igeképzők vagy a kar- 'tesz' ige segítségével igévé is válhat. Ez történt a 19, 25, 120, 309, 593, 599, 574 sz. szócikkben. 3.2. Melléknevek Az orosz melléknevek egyes szám hímnemű alakúkban kerültek a votjákba, de nem az irodalmi és köznyelvi -biü, hanem az északi orosz nyelvjárásokban honos -oj végződéssel. Ez a tendencia annyira erős, hogy a votják irodalmi nyelv újabb jövevényszavaiban is kivétel nélkül ezt találjuk. Néhány esetben az orosz melléknév rövidebb, predikatív alakja került a votjákba (1. 3, 96, 338, 351, 400, 420, 452 sz. szócikket). Igévé is válhatott a melléknév a lüi- 'lenni' ige segítségével (298 sz. szó). Az 59 sz. szóban pedig az eredeti orosz melléknév névmási, illetve határozószói szerephez jutott a votjákban. 3.3. Igék 3.3.1. Az átvétel alapja az orosz főnévi igenév, ehhez járulhat a -tivotják igeképző (24, 128, 131, 146, 189, 286, 362, 383, 414, 458, 487, 551 sz. szócikk) vagy segédigeként a kar- 'tesz' ige (60, 71, 119, 128, 189, 301, 333, 390, 414, 417, 458, 468, 487, 536, 584, 585 sz. szócikk). Ez utóbbi esetben csak a segédige ragozódik. Előfordul, hogy ugyannál a szónál mindkét megoldást megtaláljuk.