Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A votják nyelv orosz jövevényszavai II. [cirill] 27

38 CSŰCS SÁNDOR 2.1.5. A mássalhangzó-torlódás feloldásának módjai 2.1.5.1. A mássalhangzó-csoport egyik tagjának kiesése. Szókezdő' helyzetben az első, szóvégén a második hang tűnik el. Ez történt a 3, 4, 46, 62, 82, 86, 87, 95, 121, 175, 180, 275, 284, 307, 400, 411, 433, 471, 498, 530, 547, 556 sz. szavakban. 2.1.5.2. Járulékos magánhangzó kifejlődése a mássalhangzó-csoport tagjai közé vagy (szókezdő helyzetben) elé. Ez lehet i (főként a. Sz. nyelvjárásban) 25, 35, 69, 70, 72, 94, 102, 122, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131-137, 185, 187, 188, 357, 359, 367-370, 372, 373, 387, 414, 458, 459, 525, 527, 531, 561, | 51, 136, 180, 187, 216, 359, 363, 479, 481, Î 137, 363, 407, ê (főként a K. nyelvjárásban) 69, 129, 135, 136, 137, 176, 357, 359, 387, 459, 474, 513, i 25, 56, 67, 68, 122, 125, 177, 179, 189, 222, 227, 282, 360, 363, 513, 561, a 186, u 82, 407, o 318 sz. szóban. 2.1.5.3. A kiejtés megkönnyítése asszimilációval: or. edp- >votj. zdr- (82) or. em- >votj. st- (530). A v mindkét esetben képzéshely szerint asszimilálódott a kiejtés megkönnyítésére. 2.1.5.4. Metatézis: or. zpueeHKd >votj. girvenka (93). Hasonló jelenség játszódott le a 3, 116, 511 sz. szavakban is. 2.2. A szóvégi magánhangzó viselkedése A votjákba átkerült orosz jövevényszavak tővégi magánhangzójukat általában változatlanul megőrzik, leszámítva néhány morfológiai és hangtörténeti jellegű változást (vö. 1.2.4.2. és 3.1.1., 3.1.3. pont). Néhány szóról azonban a votjakban hiányzik a tővégi magánhangzó: or. 0amepa >votj. pat'er (346), 1. még a 92, 138, 159, 270, 271, 275, 285, 312, 317, 323, 339, 346, 378, 386, 397, 600. Megfigyelhető, hogy az orosz szó 14 esetben a-ra végződik, s csak 2 esetben o-ra. Azonban ezeket is ide számíthatjuk, mert a hangsúlytalan o-nak egyes orosz nyelvjárásokban és a köznyelvben rövid a-szerű kiejtése van. Ugyancsak közös jellemzője az orosz szóvégnek itt a hangsúlytalanság. Ez alól valószínűleg az utolsó szó sem kivétel (az ugyanis a szótári adatokban véghangsúlyos az oroszban), mert az orosz hangsúly mozgó, így könnyen elképzelhető, hogy az átadó orosz nyelvjárásban más hangsúlyozása van. Nem gondolhatjuk azonban, hogy általános tendenciával van dolgunk. Ennek ellentmond egyrészt a votják hangtörténet (vö. LAKÓ, i. m. 56), másrészt maguk az orosz jövevényszavak is. Ugyanis hasonló fonetikai helyzetben 29 a-végű orosz jövevényszóról nem kopott le a tővégi magánhangzó. Mi okozhatta szóvégi a lekopását, s vajon miért csak ezekben a szavakban történt meg? A lekopást lehetővé tevő tényezők közül kettő érdemel figyelmet: 1) A vizsgált hangok hangsúlytalansága. A hangsúlytalan orosz magánt hangzók ugyanis a köznyelvben, különösen szóvégen erős redukción esnek át, így a beszélt nyelvben alig vagy egyáltalán nem hangzanak.