Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A votják nyelv orosz jövevényszavai II. [cirill] 27

34 CSŰCS SÁNDOR 1.2.3. Szabályos megfelelések or. a <*v votj. a minden nyelvjárásban, 1. pl. az 1, 3, 5, 9, 10, 28, 38, 81, 335 sz. szócikket. or. o ***> votj. o minden nyelvjárásban, 1. pl. a 11, 24, 27, 28, 41, 51, 53, 54, 59, 70, 90, 191, 302 sz. szócikket. or. e ~ votj. e minden nyelvjárásban, 1. pl. a 19, 20, 21, 23, 51, 88, 90, 219, 260 sz. szócikket. or. u <*w votj. i a Szám. nyelvjárásban nincs rá példa, a többiből példák a 2, 3, 10, 15, 20, 59, 60, 118, 250, 369 sz. szócikkben. or. u ~ votj. i (i, e, y)6

,

példák: G. 518, J.ll, M. 124, Sz. 11, 135, 269, Szl. 301, WIEDEMANN 204, 234, 252, nincs rá példa a B. K. MU. S. Szám. T. U. UB. nyelvjárásban. or. y ~ votj. »aS. nyelvjárásban nincs rá példa, a többiből 1. a 7, 14, 31, 32, 34, 35, 77, 81, 82, 208, 219, 226, 285 sz. szócikket. 1.2.4. Tendenciaszerű változások 1.2.4.1. A votják magánhangzó-rendszer egyik viszonylag fiatal jelensége az o > u változás (LYTKIN, Vok. 19, ITKONEN: FUF. XXXI,267 és kk.). Feltételezhetjük, hogy ebben a változásban még az orosz jövevényszavak egy része is részt vett. Ezen a véleményen van BUBRICH, és LYTKIN is elfogadni látszik. WICHMANN viszont a kuso, ukno, kul'co szavakról azt tartja, hogy azok tatár közvetítéssel kerültek a votjákba. Űgy tűnik, hogy az ilyen megfelelést mutató szavaknál nem kell tatár közvetítést feltételeznünk, mert a rendelkezésre álló tények alapján ezek az oroszból is jól magyarázhatók. Ilyen megfelelést mutatnak a következő szavak: or. docKü >votj. dusko (78), or. Koca >votj. kuso (230), or. KOAbljO >votj. kul'co (223), or. 0KH0 > votj. ukno (538), valamint a 115, 401, 427, 542 sz. szó. Hogy azo>« fejlődés fiatal jelenség a votjákban, azt LYTKIN a következőkkel bizonyítja: a votjákból az oroszba került egyes helynevek ma az oroszban o-val hangzanak, a votjákban viszont w-val. Pl. a Sosma folyó neve or. uiOUlMCt, votj. ëuSmi. Tehát ez a tendencia az oroszokkal való első érintkezések után kezdődött, feltevésünk szerint a XV—XVI. században. Az orosz jövevényszavak tömeges behatolásának idején, a XIX. században a tendencia már nem érvényesült, mert az o-t tartalmazó orosz jövevényszavak nagyobb része (kb. 60—70 szó) ilyen változást nem szenvedett. Tehát az ide tartozó szavak legkésőbb a XVIII. század első ; felében kerülhettek a votjákba. I Ide vonhatjuk a két szóban mutatkozó or. o^votj. K. fy (107), or. o r^ votj. S. m (230) megfelelést is. A délnyugati votják nyelvjárásokban ugyanis az eredeti u az első szótagban palatalizálódott (1. LYTKIN Vok. 19). 1 2.4.2. Ide kapcsolódik egy másik, hasonló folyamat a szóvégi a > o változás. Ez csak akkor következett be, ha az első szótagban o vagy u állt (LAKÓ GYÖRGY, A permi nyelvek szóvégi magánhangzói FgrÉrt. 2:27 1.). Esetei: or. docna > votj. dusko (78), or. Koca >votj. kuso (230), or. oöpü3 >votj. obros (313), or. nocmae > votj. pustol (427). Figyelembe véve, hogy az ide vont öt szó közül négyben az o>« változás is megtörtént,;és hogy azo>M fejlődésben részt vett szavak közül 6 Ezek a jelek is az

i fonémát jelölik. Az * MUNKÁCSI szótárában, e TYBPLJASINÁ-nál, y WiEDEMANN-nál található., ,;,; ,