Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

A FINNUGOR ALAPNYELVI SZIBILÁNSOK ÉS AFFRIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 25 (1. RÉDEI KÁROLY, L'évolution en hongrois des mots à structure protoouralienne et finno-ougrienne VCs/ëV et GVCs\sV. Mélanges offerts à Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinzième anniversaire. Budapest, 1972. 231 — 5), ezt a sorsot csak azok kerülhették el, amelyek mellett palatális magánhangzó állt, ami a $L.*> S feltétele volt. Megjegyzés: Véleményem szerint azon ugor kori szavainkban, amelyekben m. 0, vog. t, osztj. t, l stb. felelnek meg egymásnak, $ rekonstruálandó. Ilyen arany 'Gold' szavunk is, amely ugor kori átvétel valamilyen iráni nyelvből, de az átvétel kétségtelenül az ugor kor legelején történt, mert a feltehető iráni 2-nek a mai ugor nyelvekben az uráli, finnugor «-ével egyező megfelelései vannak. Ebből két következtetés adódik: 1. az ugor alapnyelvben az iráni s-t s-szel helyettesítették, 2. az átvétel az ugorra jellemző s > # változás előtt történt. Ezért helyesebbnek látom az ugor alapalakot fîarana, nempedig sarana (MSzFE) formában rekonstruálni, minthogy az ugor rekonstrukció célja az ugor alapnyelvnek a felbomlás előtti állapotát tükrözni, nempedig azt a legkorábbi ugor nyelv állapotot, amit a finnugorból örökölt, s ami a. finnugor alapnyelv hangrendszerétől még aligha különbözött. Ehhez hasonlóan, ha mind a három ugor nyelvben s-t találunk az etimológiailag összetartozó szavakban (vogul interdialektális s '-v s), ugor kori etimológia esetében nem lehet s'-szel számolni, mivel a többször emlegetett s >• ê rendszerkényszer -szerüen magával hozta az s depalatalizálódását: s >> s, tehát a felbomlás előtti ugor alapnyelvben nem volt s. Ezért a m. aszik 'dorren, trocknen' MSzFE-féle S8S3- rekonstruált alapalakja két ponton is téves: ugor kori szót finnugor korinak rekonstruál; helyesen: dss3-. HONTI LÁSZLÓ Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache Im ersten Teil des Artikels setzt sich der Verfasser mit der Thematik der Studien von EDIT VÉRTES "Rekonstrukció és valószínűségszámítás" (Rekonstruktion und Wahrscheinlichkeitsrechnung) (NyK. LXXII, 297—322) und LATJRI POSTI ,,From Pre-Finnic to late Proto-Finnic" (FUF. XXXI, 1—91) auseinander: er trifft die Feststellung, daß einerseits VÉRTES in mangelnder Kenntnis der phonologischen Gesetzmäßigkeiten den Versuch unternimmt, die historischen Vorbedingungen der sondersprachlichen Entwicklung und Entstehung der uralischen Sibilanten von neuem zu erleuchten, andererseits POSTI seine Substitutionstheorie „finnisch -*• baltisch -> finnisch" und „finnisch -*• germanisch -*• finnisch", was den urfinnischen Wechsel der Affrikaten betrifft, ad absurdum getrieben hat, berücksichtigt er darin doch so gut wie kaum phonologische Gesetzmäßigkeiten und führt jeden, im Urfinnischen stattgefundenen Wechsel auf äußere Ursachen zurück. Der Verfasser sieht die frühere Existenz eines möglicherweise finnisch-ugrischen (uralischen) s nicht als gesichert an, da in den — drei Sibilanten kennenden — wogulischen Dialekten die doppelte Vertretung: H ~ ë des é der Grundsprache eine innerwogulische Entwicklung darstellen kann, und sich im übrigen für die Annahme von s — s der Grundsprache nur einige wogulische Dialekte zum Beweis anführen ließen; darüberhinaus dürfte man, was die Grundsprache betrifft, nur im Falle der dental gebildeten Konsonantenphoneme mit mouillierten Korrelationspaaren rechnen, wobei nur die Affrikaten eine Ausnahme darstellen, die jedoch durch andersartige Gesetzmäßigkeiten bedingt wird, vgl. MELIKISCHWILI, Einige universelle Gesetzmäßigkeiten in dem System der Affrikaten (Theoretical Problems of Typology and the Northern Eurasian Languages. Budapest, 1970. 65-73).