Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

A FINNUGOR ALAPNYBLVI SZIBILÁNSOK ÉS AFFRIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 21 2. Az ősfinnben a ti >> si változás a balti és a germán érintkezés között zajlott le, amint a jövevényszavak is tanúsítják (POSTI: FUF XXXI, 48—55). POSTI a t tövű igék múlt idejű alakjairól így nyilatkozik: „In somé cases in standard Finnish both regulär and analogical forms may occur, e.g. suosi >"v suoti : suotaa 'to row', vuosi ~-< vuoti : vuotaa 'to leak'. Somé verbs now ha ve only the analogical form, e.g. veti: vetää 'to puli, to draw', kúti: kutea 'to spawn', piti: pitää 'to keep, to hold' " (52). Ezek a példák is egyértelműen ázt mutatják, hogy az első szótagban rövid magánhangzót tartalmazó, t tövű igék múlt idejében ti nem > si, viszont ha az első szótagban diftongus van, legalábbis az esetek egy részében ti > ti/si, vagyis éppúgy fakultatív fejleményről beszélhetünk, mint az affrikáták finnségi képviseleteinek vizsgálatakor tettük ! 11. Amint már korábban említettem, néhány finnugor etimológiában a finn-permi ág c-re, az ugor s'-re utal. Ha igaznak fogadjuk el azt az állítást, hogy a permi nyelvek a szibilánsok és az affrikáták megőrzését illetően a legkonzervatívabbak, csakis az a lehetőség jöhet számításba, hogy az ugor alapnyelvben bizonyos szavakban dezaffrikáció következett be. Könnyen meglehet, hogy a dezaffrikációnak megvoltak a feltételei, ezek azonban még felderítésre várnak. Szerintem az alábbi szavakban történt ugor kori dezaffrikáció: osztj. soydm (1), m. szeg- (13), m. szel- (14), m. szú (15), m. nyj. ísz (22), m. össze (24), m. keszeg (27), m. messze (33), osztj. pos- (56), osztj. sösdl (59). 12. A magyarban a c közönséges, megszokott képviselője a cs : csillog- (2), csir (3), csókol- (4), csorog- (5), csupor (6), csün- (7), csomó (10), öcs (23), fecske (38), ill. ritkábban találkozunk s folytatóval is: +seg

(12), segg (16), sért- (17), hasad- (25), keserű (28), kísér- (30), köles (31), les- (32), rés (35). Az s alsó nyelvállású (vagy legalábbis korábbi alsó nyelvállású) magánhangzók szomszédságában, a cs nem alsó nyelvállású magánhangzók környezetében jelentkezik (erről 1. még RÉDEI: NytudÉrt. 58*. 167 — 71). Problematikusak azonban a következő szók: ácsorog ^ ásít 19), ős (21), hős (26), facsar (34), fos (37). Az ős magánhangzója — a vogul megfelelő alapján — korábban alsó nyelvállású lehetett, a hős eredetileg veláris hangrendú volt, magánhangzója korábban szintén alsó nyelvállású volt. A többi szó „rendhagyó" mássalhangzóját talán e szavak onomatopoetikus, deskriptív jellege magyarázza, sőt ezeket még obi-ugor megfelelőikkel is nehéz közös nevezőre hozni. A köles, ásít, facsar, segg obi-ugor megfelelőiben feltehetőleg külön nyelvi depalatalizációval kell számolni. (Az MSzFE szerint a m. köles és a vog. Szo. kolas szibilánsa c'-re megy vissza, véleményem szerint c-ből közvetlenül megmagyarázható volna.) Az ostor (39) s-e és a fejsze (40) sz-e nyilván fonetikai környezetükkel magyarázhatók. Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a c kettős képviseletének kérdésére kielégítő választ lehet adni a bebizonyíthatatlan hipotézisek világába tartozó cs-ző és s-ező ősmagyar nyelvjárásokról szóló elmélet mellőzésével. 13. A c magyar folytatója rendesen s, példaanyagunkban azonban két esetben cs is jelentkezik: csegely (63), köcsög (87). Talán szórványos es >> s >• cs hangfejlődéssel van dolgunk (vö. LAKÓ: Melich-Eml. 207). Az MSzFE közöl három olyan — nagyon bizonytalan — etimológiát, amelyekben a finnugor alapnyelvi c-nek állítólag gy felel meg a magyarban: nyj. fagy 'drehen, winden stb.', fogy 'abnehmen, schwinden, sich vermindern',