Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

22 HONTI LÁSZLÓ nyj. kegyelet, kegyelet 'Regenbogen' (2. egyeztetés). Szerintem aligha indokolja valami is a c > gy fejlődést, hiszen a palatalizált affrikáta is csak ne hangkapcsolatban vagy nazális előtt (1. hagyma 'Zwiebel, Lauch' MSzFE) képviselteti magát gy-vel. 14. Az ráí-nek a magyarban kettős képviselete van, nazálisos és denazalizált: agyar (42), agy (44), hagymáz (45), húgy (46),hëgy (47), húgy (50), hangya, hangyái (51), lágy <*<*> langyos (52), légy (53), magyar (54). Az ngy n-]ét az MSzFE inetimologikus hangnak tekinti (1. hangya és lágy alatt). Szerintem az ngy ~ gy megfelelések talán az egykor megvolt paradigmatikus né ^ é váltakozás nyomát őrzik: az ngy ősmagyar kori képzett szavainkban jelentkezik: langyos, hangyái (a hangya ebből elvont alak, 1. MSzFE). A képzőtlen szavakban (pl. lágy), az elhomályosult (finnugor, ugor) alapnyelvi derivátumokban (agyar) és a szóösszetételekben (magyar): né^>gy. keshed- (48), hárs, has (49) és mese (55) szavainkban denazalizáció történt, s ezekben a c szabályos folytatóival találkozunk. Az né egyébként olykor palatalizálta a szomszédos veláris magánhangzót, s így néhány szóban ,,veláris -*> palatális" hangrendi átcsapás történt: hegy (47), mese (55), sőt magyar (54) szavunknak a régiségben volt magas hangrendű változata, ül. földrajzi nevekben van ma is, 1. MSzFE. Megjegyzés: Nagyon lehetségesnek tartom a kengyel 'Steigbügel' és a kegyelet, kegyelet 'Regenbogen' alapszavául szolgáló R. kegy 'Kreis, Ring' (1. MSzFE) összetartozását, feltéve, hogy az ngy és a gy korábbi né-hől erednek (a kegyelet ajánlott finnugor megfelelői nagyon bizonytalanok, aligha helyesek). Morfonematikusan jól megmagyarázható az idekapcsolt (isten) kecskéje 'Regenbogen' is: né + k > ék ^>csk. Az ngy <~^ gy váltakozásról adott magyarázatunk ellen szól — látszólag — maga a kegyelet, amely egy kihalt kegyel ige származéka (1. MSzFE), s ugyancsak ősmagyar kori képzésnek kell lennie, következésképpen benne ngy volna várható. Szükségesnek látom megjegyezni, hogy az igékben és a névszókban nem feltétlenül vezetnek azonos eredményre a történeti hangváltozások. Jó példa erre, hogy a finnugor alapnyelvi sk a vogulban másképp van képviselve a névszókban, mint az igékben: fi. poski 'Backe, Wange' ~ vog. AK pdt, pájt, ÉV pët, Szo. päjt, de fi. puske- 'stoßen' ~ vog. TJ powt-, AK powt-, P püwt-, Szo. puwt-, lp. N suos^kâ- 'chew, bite'^ vog. TJ tawt-, AK towt-, P tëyt-, Szo. töwt- ; a finnben az st hangkapcsolat másképpen viselkedik a denominális és a deverbális származékokban: veitsi 'Messer' : veits -f- tä >> veistä (part.), veits -\- tä- ^>veistä- 'schneiden, schnitzen'; valits(e)- 'wählen': valits -\- ta' ftst >tt + zárt szótag > t] > valita' (inf.). Úgy vélem, hogy az így ~ ingyen (ezekről 1. TESz.) viszonya is így (lágy ~ langyos) magyarázható. 15. A finnugor s „szabálytalan" s folytatója az egyes ugor nyelvekben. 15. 1. Néhány esetben a finnugor alapnyelvi «s-nek szókezdő helyzetben s a folytatója az osztjákban, mégpedig olyankor, ha a második szótagban s (-< finnugor é) van: (MSzFE) arasz 'Spanne' ~ osztj. 0 soros, de: vog. AK toros, Szo. töras, (MSzFE) aszik 'dorren, trocknen' ~ osztj. V sos-, DN sas-, Kaz. sös-, O säs-, de: vog. TJ täs-, AK P tös-, Szo. tös-, (SKES) fi. syksy, m. ősz 'Herbst' <-v osztj. V soyds, DN sëwds, Kaz. sus, O sus, de: vog. TJ tuks, AK täxs, P täks, Szo. taks.