Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

A FINNUGOR ALAPNYELVI SZIBILANSOK ÉS AFFRIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 19 találkozunk azonban szabálytalanságokkal: joutsen, áejoeksen (61) is, továbbá sonsar (119), ez utóbbit 1. a 9. pontban. Az említett állatnevek rokon nyelvi megfelelőiben is több-kevesebb szabálytalanság figyelhető meg, ami talán tabuisztikus, ül. affektív jellegükből fakad. 9. 8. c >• ts >> >> tsjs. Képviselete, fejlődése a c-ééhez hasonló, a különbség köztük csupán annyi, hogy ez esetben a dentalis zárhangot követő szibiláns nem tűnhetett el. A fejlődés fakultatív volt, a zárhang kieshetett, de meg is maradhatott, különösen azok a szavak szólnak egyértelműen emellett, amelyekben mindkét képviselettel találkozunk: fi. itse <~^ é. ise (22), fi. riisu- ***> riitsi- (36). Megjegyzés: A fi. isä (21) s-ét s'-re szokták visszavezetni, az ugor megfelelők azonban csak akkor tartozhatnak ide, ha a szóban alapnyelvi é-t teszünk fel. 9. 9. Az intervokális c-nek ugyancsak kettős megfelelése van: c > t§ >• >> t, ül. c > ts >•> h. Teljesen fakultatív, hogy műkor melyik folytató jelentkezik. Eleinte valószínűleg párhuzamosan mindkettő megjelenhetett ugyanabban a szóban is, és az egyik rendszerint kiszorította a másikat, ugyanakkor azonban néhány szóban mind a mai napig fennmaradt a kettős képviselet, ami igazolja a fakultatív fejlődés lehetőségét: fi. kade, é. (déli) nyj. kade ~ kahe (81), fi. vihi ~ viti (93), fi. uuhi ~ uutu (94). A viti szóban az *-nek kései hangnak, eredetét tekintve képzőnek kell lennie — vö. még fi. sepä *<.> sepi (gen. sevin) 'Vorderteil des Schlittens' —, amely a ti > si változás után került a tőre, vö. KALIMA: FUF A XXII, 3. Az é. pihe (gen. pihte) ~ piht (gen. piha) (89) szóban a t aligha lehet analógiásán megjelent hang (POSTI: FUF XXXI, 10, jegyzet) — ugyan miféle analógia hathatott volna itt? —, hanem inkább arra kell gondolnunk, hogy (c >j ts > st ( > ht) sporadikus metatézissel van dolgunk, s ezért mindkét hang megőrződött. 10. Az ősfinn affrikátáknak hangkapcsolatra való felbomlása, ill. intervokális helyzetben a „fakultatív fejlődés", a „szabad választás" lehetősége nem megalapozatlan feltételezés. Minden kétséget kizáróan emeUett szólnak az né és az ne egymással ellentétes képviseletei, továbbá a A-t és í-t, ill. az 5-t és ts-t tartalmazó alakváltozatok. A fentiek alapján teljesen lehetetlennek tartom, hogy az ősfinnben szóbelsejében közvetlen c >ë (>h), c > í, c > s O8)

változás történt volna (de vö. mégis a ,,9. 4." pontot). A finn nyelvjárásokban a fent ismertetetteken kívül a r-nek van még egy sereg képviselője (1. KETTUNEN: MSFOU. LVIII, 66—72), véleményem szerint azok is az affrikátának hangkapcsolatra való bomlásával magyarázhatók. Megjegyzések: 1. POSTI meggyőzően bebizonyítja (FUF XXXI, 24), hogy a finnben a c folytatója szonor mássalhangzók mellett h. Ez a hangfejlődés már abban a korban következett be, amikor (c > ^>) s előzte meg a szonor mássalhangzót. Ugyanez a változás figyelhető meg a finn nyelv korai germán jövevényszavaiban is (i. m. 64—5). POSTI megemlíti továbbá azt is (68), hogy a finn irodalmi nyelvi ssa ~ ssä (<C s-na ~ s-nä) inessivusragnak a finn és észt nyelvjárásokban hn(a) ~ hn(ä) felel meg, vagyis nem ment végbe az sn > ss progresszív asszimiláció, mint pl. a múlt idejű melléknévi igenevekben: pessyt 2*