Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

18 HONTI LÁSZLÓ 9. 1. A ck egyetlen folytatója az sk (természetesen nemcsak az általam említett két (37., 38.) etimológia bizonyítja ezt). Létrejötte a fent vázolt módon történhetett, az affrikáta hangkapcsolatra esett szét, majd a dentális zárhang — talán még a depalatalizáció előtt — kiesett. 9. 2. A ck folytatói: tk, hk. A tk kapcsolatban bizonyos észt nyelvjárásokban regresszív asszimiláció történt: kk, ill. a tk t-]e másodlagosan affrikálódott a déli észt nyelvjárásban és néhány kisebb finnségi nyelvben (1. TOIVONEN: FUF. XIX, 22; KETTUNEN, Eestin kielen äännehistoria. 32; POSTI: FUF. XXXI, 17). A ck mai képviseletei az alábbi módon jöttek létre: ck >t$k > thk >• tkfhk. Természetesen fontos lenne kideríteni, hogy mikor melyik jelentkezik. Mindössze egy esetben határozható meg: tk a kötelező folytató, ha a szókezdő mássalhangzó k (97—103), és talán akkor is, ha n van a szó elején (104). Ennek ellentmondani látszanak a kehkerä és a nahkea szónak a SKES által közölt egyeztetései, az előbbi azonban kétségtelenül belső keletkezésű, onomatopoétikus jellegű szó, mordvin egyeztetése téves, az utóbbinak pedig a nahka szóból való magyarázata látszik helyesnek. Egyéb esetekben — tehát ha a szó elején nem k (vagy n), hanem egyéb mássalhangzó vagy éppen magánhangzó van, a ck kettős képviseletet mutat: hk (107), tk (96, 105, 106, 108). A c&-nak ezekben az esetekben teljesen fakultatív jellegű fejleményei vannak. A fakultatív fejlődést különösen az intervokális c és c mai képviselői bizonyítják, 1. alább. Megjegyzés: A finnben a k.hk. szerkezetű szavak nagyon ritkán fordulnak elő (1. SKES), jobbára csak deskriptív, onomatopoétikus szavakban jelentkezik a mássalhangzóknak ez a sora. A SKES, továbbá a FUV és a CompGr. etimológiai anyagának tanúsága szerint az uráli, finnugor stb. alapnyelvben nem voltak kJk. szerkezetű szavak. 9. 3. A ke hangkapcsolatra mindössze egy példám van: haaksi (110). Ez kt mássalhangzó-kapcsolatot rejt magában, amely kt-hént sohasem realizálódik, hanem a fonetikai környezettől függően ks(i) ~ ht(e) kapcsolatként jelentkezik: haaksi ~ haahden (gen.). A finnben manapság ugyan nincs kt kapcsolat, de a tőalternánsok (morfonológiai) váltakozásakor — egyéb esetekben is — ezzel kell számolnunk, pl. yksi ~ yhden, kaksi ~ kahden. 9. 4. Ar re folytatója rh: karhi (121), verha (122). (re >rts ^>rs >rh, bár r után a fonatikai környezet miatt lehetségesnek tartom a közvetlen dezaffrikációt: re > rë.) 9. 5. A cr-re egy adatom van, a c-t A is, £ is képviseli ugyanabban a szóban: kehrä ~ keträ (109) (ugyanebben a szóban néhány finnségi nyelvben „szibiláns -f r" (!) található, 1. SKES). 9. 6. mc >• mt'é > mé ^>ms: lämsä (41). 9. 7. Az r\c affrikátája hangkapcsolatra esett szót, az y\ vokalizálódott és a megelőző magánhangzóval diftongust alkotott, a t's folytatója lehet ts és s egyaránt: fi. seitsemän, é. seitse o-1 lív

sels (58), fi. veitsi ~ lív veié (60) — a lív s-ről másképp POSTI: MSFOU. LXXXV, 169 —, seiso- (57). A sisilisko (59) első szótagában az i -\- r\ helyén ii volna várható, más állatnevekben is