Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

A FINNUGOR, ALAP NYELVI SZIBILÁNSOK ÉS AFFEIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 17 9. A finnben (és a többi finnségi nyelvben) az uráli, finnugor stb. alapnyelvi nc-t mindig s, az nc-t nt képviseli. Mivel még a finn-lapp alapnyelvben is nó-ve\ és nc-vel kell számolni, a mai finnségi hangképviseleteknek az ősfinn korban kellett kialakulniuk. Feltevésem szerint szóbelseji helyzetben ekkor az affrikáták „zárhang -\- réshang" kapcsolatra estek szét (vö. Beitr. 263), szóelején közvetlenül c >> s, c ;> ë dezaffrikáció következett be, mivel ebben a helyzetben nem állhatott mássalhangzó-kapcsolat. Szóbelsejében tehát: c > t's, c >• ts, né > nts, ne >• nts stb. Az affrikátáknak hangkapcsolatra való szétesése megtalálható a finnségin kívül másutt is: a mordvinban pl. az alapnyelvi he hangkapcsolatnak a hs mellett van metatézissel keletkezett kst (< hts) folytatója is, 1. TOIVONEN: FUF. XIX, 217, vö. továbbá mord. E orsta- ~ orca- (122); a zürjenben is ismeretes ez a jelenség, sőt a palatalizált mássalhangzók (f, d, é, §)j -f- mássalhangzó-kapcsolatra esnek szét, 1. CpaBHHTeJIbHblH CJlOBapb K0MH-3bIpHHCKHX ftHajieKTOB. 457, 462 — 3. Az ősfinnben az affrikátáknak hangkapcsolatra történt bomlása törölt két fonémát (é, c) a rendszerből, viszont egy új kombinatorikus variáns (() jött létre s előtti helyzetben. Amikor az ë > h változás bekövetkezett, az (ntë >J nth kapcsolat h eleme fonetikai helyzete miatt azonnali pusztulásra volt ítélve (a hármas mássalhangzó-kapcsolatok egyébként sem lehettek hosszú életűek, az ősfinn ilyeneket aligha örökölt a korábbi nyelvállapotból). Az így keletkezett nt teljes mértékben beleillett az ősfinn mássalhangzóinak rendszerébe, hiszen homorgán zárhangok kapcsolatáról van szó, és a finnségi nyelvek különben is megőrizték a finnugor alapnyelvi nt kapcsolatot. Az nts hangkapcsolat szibilánsát nem fenyegette a pusztulás veszélye sem a depalatalizáció előtt, sem utána. Azonban ennek a hármas mássalhangzó-kapcsolatnak is egyszerűsödnie kellett: csak a t' nem eshetett ki, hiszen az ősfinn nem ismerte az né kapcsolatot, ns-t pedig, amely esetleg biztosíthatta volna fennmaradását, nem örökölhetett a finnugor alapnyelvből. Az n kieshetett volna ugyan, mivel a c >fs révén az nt's ^>t'é fejlődésnek lett volna létjogosultsága (egy esetben — otsa (44) — ez történt, 1. alább), mégis a homorgán mássalhangzók kapcsolata esett ki, míg az nts esetében éppen a homorgán mássalhangzók kapcsolata maradt fenn, ezzel sajátos reciprok képviselet alakult ki, amely tulajdonképpen a „palatalizált — nem palatalizált" ellentétből származhat: né > \rH\ß

> s ne > nt\s\ >> nt. A finn otsa (44) csak .a nazálist vesztette el, a liv vöntsa pedig még azt is megőrizte. Ennek csak egy oka lehetett: az osa (43) szóval való homonímia elkerülése, ui. mindkettő finnugor onéa alapalakra megy vissza. A mettos (117) szónak korábban nyilván volt ment- tőalternánsa, amely szabályszerűen elvesztette n-jét, amikor a -tos képzőbokor a tőhöz járult; erre vö. még tuttu << tunt-tu (tűnte-), hattá- <C kant-ta (hansi). A sonsar (119) ns-e az állatnevekben tapasztalható szabálytalan hangképviseletben leli magyarázatát, vö. még sisilisho (59), joutsen (61), 1. alább. BEKÉ (CserNyt. 98) és POSTI (FUF. XXXI, 15)^ a finn petäjä 'Kiefer' szóban is nc-t tesz fel, mivel a cser. U püné§, M püncö nc-re mutat. Szerintem a cser. szó n-je a (SZIL.) pin (o: pin) 'magnak hagyott fenyő' szóval történt kontamináció eredménye (ez utóbbi a m. fenyő 'Tanne, Fichte' megfelelője, 1. MSzFE). Tehát mind a finn petäjä, mind a cser. pünéd, püncö pecä alapalakból származtatandók. 2 Nyelvtudományi Közlemények LXXIV/1