Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Szófejtések [Etymologien] 416

Szófejtések Kustaa Fredrik Karjalainen születésének századik évfordulójára 136. Magyar ígér Versprechen' 1. ígér 'versprechen, verheißen, bieten,' szavunknak törökből (vö. ujg. RADL. ögü-, VÁMB. üge- 'sagen, reden') való származtatása (MUNKÁCSI: NyK. XXXII, 389; GOMBOCZ: MSFOU. XXX, 86 kétkedve), noha szemantikailag lehetséges volna, az elháríthatatlan alaktani akadály miatt (a magyar szó -r-je deverb. igeképző volna) nem fogadható el. A török eredetű igék (akár puszta igetövek, akár képzett szavak) ugyanis a magyarba eredeti alakjukban, „honosító" képző nélkül kerültek be (vö. LIGETI: NyK. XLIX, 233, 271). Egyébként az -r a legkorábban elavult elemi igeképzőink közé tartozik, vö. D. BARTHA, Szóképz. 26. Az ige 'Verb, Zeitwort; Wort' szóból való eredeztetése (Hgél >igér) (CzF: SIMONYI: NyK. XVI, 265; SzófSz. kétkedve) hangtanilag nem bizonyítható. ATESz. ígér szavunkat ismeretlen eredetűnek minősíti. 2. Véleményem szerint szavunk ugor eredetű, pontos hangtani megfelelője az o s z t j. (KT. 37) DN. Ni. Kaz. O. erjk&r- 'fluchen, verfluchen (DN), fluchen, mit Schimpfnamen od. -Wörtern überhäufen (Ni. Kaz. O.)', (PD. 144) Ko. erjkdr-, J. irjkdr- 'fluchen, wettern' ige. A magyar szó legkorábbi adatai égír-nek olvasandók: 1138/1329: Egíríh szn. (MNy. XXXII, 132); 1300 k.: kyt niha egyre (ÓMS). A magyar és az osztják szó etimológiai rokonsága a m. é kezdetű alakok eredetisége mellett szól. Az -r deverb. igeképző, mely bizonyára az ugor korban járult a tőhöz. — Az eredeti jelentés 'varázsszavakat mond, esküdözik; Zauberworte hersagen, schwören' lehetett. Ebből fejlődhetett egyrészt a magyar 'versprechen', másrészt az osztják 'fluchen, verfluchen' jelentés. Jelentéstani szempontból vö. m. ige 'Wort, Zeitwort' ~ R. 'Zauberwort', igéz 'bezaubern' ~ R. 'rügen, schelten'; osztj. V. Vj. alil- 'fluchen, verfluchen' ~ mord. E. alsta-, alta- 'versprechen, zusagen, weihen; verwünschen' (1. MSzFE áld alatt). Távolabbi szemantikai rokonság: lat. dicere 'mond' <-v maledicere 'szid, gyaláz', ném. schwören 'esküszik, esküdözik', ang. swear '(meg)esküszik; káromkodik, szitkozódik' < ieur. *suer- 'beszél; sprechen' (KLTJGE, DtEtWb.19). 137. Magyar táj 'Gegend' 1. A m. táj 1. 'Gegend, Landschaft, Region', 2. táján: a múlt század közepe t. 'um die Mitte des vorigen Jahrhunderts' [1435: Baczkafaya thaya frn. (OklSz.); 1506: Ieurufalem tayan (WinklK. 280) szót FUCHS (FUF. XVI, 80; 1. még ESzK. ?-lel) a következő zűrjén szóval hozta etimológiai összefüggésbe: (WIED., Zusätze . . .) tas 'Gegend', tasin 'an, längs', tasa 'an od. bei etwas befindlich'. Az egyeztetés hangtani szempontból nem problémamentes: