Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Mándoky István: Néhány kun eredetű nagykunsági tájszó [Some Dialectal Words of Cumanian Origin to Be Found in Great Cumania] 365
382 MANDOKY ISTVÁN lehetett a jelentése. Idővel a szót egyre inkább a nagyobb, veszedelmesebb vadak és egyéb kártevők megfogására és elpusztítására szolgáló eszköz nevéül kezdték használni, így alakult ki fokozatosan a szónak mai jelentése. A fiatalabbak, főleg gyerekek által űzött ürgevadászat egyszerűbb eszköze már nem sokban hasonlított a farkas és a róka elpusztítására is alkalmas kapkányhoz. A határozott jelentéselkülönülést természetesen lényeges alaki elkülönülésnek kellett követnie, amit a nyelv — „szabálytalan" módon — játszi képzéssel, analógiával valósított meg. 3. Az alföldi, csallóközi, székelyföldi kaptány szó valószínűleg a magyar nyelv régi, honfoglalás előtti török jövevényszavai közé tartozik, a török qapqan 'Falle, Schlinge' szó átvétele. E qapqan szó a minden török nyelvjárásban meglevő qap- 'fassen, anfassen, packen, ergreifen' ige -qan participium-képzős származéka (a képzőre vonatkozólag lásd: RÄSÄNEN, Morphologie 126—7; BANG: KSZ. XVII, 126) és eredeti jelentése 'fogó, megfogó, elkapó' volt (vö. SIMONYI: Nyr. XXXIII, 52; GOMBOCZ: MNy. V, 420—1). 4. Nagykunsági kapkány táj szavunk nem egyeredetű a most tárgyalt, és a több magyar nyelvjárásban is meglevő kaptány szóval. Az előbbi hangalakja közelebb áll a török qapqan hangalakjához, ez pedig újabbkori átvételről tanúskodik. A szó fontosabb török nyelvi alakjai ezek: dobr. tatár qapqan 'csapda, tőr, kelepce'; nogáj qapqan 'KanKaH; csapda, tőr' (BASKAKOV 1963, 146); karacsáj qapyan 'Falle, Käfig' (PRÖHLE 115); balkár qap yan, qapqan Ji<anKaH; tőr, csapda' (BOZIEV, Materialy po balkarskoj dialektologii 177), kumuk qapqan 'egérfogó' (NÉMETH 129), qapyun 'jroByiiiKa; KanKaH, 3anaÄHH, MbimejiOBKa; csapda, tőr; egérfogó' (BAMMATOV 1969, 188); kazáni tatár qapqan, qapq'in 'KanKaH, JiOByuiKa; MbimejiOBKa; csapda, tőr; egérfogó' (TRS. 1966, 225); baskír qapqan 'ua.' (BRS. 1958, 322); karakalpak qaqpan 'KanKaH, CHJIOK; csapda, tőr, hurok' (BASKAKOV 1958,360); kazak qaqpan 'trap' (SHNTTNIKOV 1965, 263); kirgiz qapqan 'KanKan; csapda, tőr' (JUDACHIN 1965, 343), mai ujg. qapqan 'KanKan, MbimejiOBKa; 3anaAHH, JiOByuiKa; csapda; egérfogó; tőr; (NADZIP 1968, 573); turki qapqan 'trap, foxtrap, gin, snare' (JARRING 238); tuv. qapqa <~ qapqa 'KanKan; csapda' (PALJMBACH 1955,204,210); hakász yapyan ^ xaPX a X ~ %axpcm ^ %a%pïn 'KanKaH, 3ana,HHfl, JiOByuiKa; csapda, tőr' (BASKAKOV 1953, 273, 281, 282); türkmen gapan 'ua.' (TRS. 1968, 153); oszm.-tör. kapán 'büyük terazi; nagy csapda' (Tarama Sözlügü IV, 2245—6), kapán 'trap' (HONY 1947, 173). Amint láttuk, a török nyelvek túlnyomó többségében a szó qapqan alakban van meg, csupán az oguz nyelvjárásokban, a türkmenben és az oszmánliban találjuk gapan, kapán alakban (ez utóbbi szavak is a 'megfog, elkap stb.' jelentésű qap-, kap- igék származékai, viszont nem a többi török nyelvjárásban általános -qan, -kän, hanem az avval azonos eredetű és megegyező funkciójú -an, -an participium-képzővel vannak képezve). Szavunk tehát nem lehet oszmán-török jövevényszó. Mivel pedig a Nagykunságon és északi, északkeleti szomszédságában — tehát nagyobbára kunoklakta területen — van elterjedve, nem lehet más, mint kun eredetű. 5. E török qapqan szó több idegen nyelvben meghonosodott, így török jövevényszó a perzsa qapqän 'Falle, Schlinge' (vö. DOEREER i. m. III, 418), az irod. mongol qabqa 'espèce d'attrape pour prendre les oiseaux' (KOWALEWSKI II, 757b), a kalmükxawX a 'Falle, Schlinge' (RAMSTEDT 173), a halha chavch(an) [xo.w%v\ 'KanKaH' (LTTVSANDÊNDÊV 1957, 494) (vö.: VLADIMIRCOV: ZVOIRAO XX, 175), az oszét k'œp%œn 'cryneHb; lépcső' (ABAEV, Ist.-êtim. si. oset. jaz. I, 627), a vogul xâpxën, qapqän 'Fuchseisen und andere dergleichen Fangeisen'
