Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Mándoky István: Néhány kun eredetű nagykunsági tájszó [Some Dialectal Words of Cumanian Origin to Be Found in Great Cumania] 365

378 MÁNDOKY ISTVÁN egyik nyelvjárásának qamsï 'rövidnyelű szíjostor, lovaglókorbács' szavára mennek vissza. Erről a kun nyelvjárásról, amelyben a qamcï helyett qamsï alakban van meg a szó, nem sokat tudunk. Mégis, valószínűnek tartjuk, hogy volt a magyar­országi kunnak egy ilyen nyelvjárása, amelyben az eredeti c hangok helyén mindenütt s-t találunk. A mai kun-kipcsak nyelvjárások közül nem egyre jellemző ezac >« változás, ilyen pl. a krími tatár nyelv „pusztai" dialektusa, a dobrudzsai tatár nyelv, a nogáj, a karakalpak és a kazak nyelv is. (vö. RÄSÄ­NEN, Lautgeschichte 180—1). Ezekre a nyelvekre, továbbá a szintén kun-kip­csak karacsájra, kazáni tatárra és kirgizre, jellemző még a szókezdő y- >> )- >> (z-) változás is (vö. RAMSTEDT: KSZ. XV, 142—4; RÄSÄNEN i. m. 186), amely ugyancsak megvolt a magyarországi kunban, illetőleg annak egyik vagy másik nyelvjárásában, (vö. NÉMETH GYULA i. m. 54; uő.: NNy. III, 169; RÁSONYI i. m. 140). Azt a kun nyelvjárást pedig, amelyben ezac>« változás már végbement, alighanem a tiszántúli kunok beszélték, illetőleg az ő nyelvükben is megvolt ez a jelenség. Erre a kamsi, kamzsi szavakon kívül egy másik nagy­kunsági adat is enged következtetni, mégpedig a 'koca, anyadisznó', 'rossz, sovány disznó (lekicsinylő, ócsárló, becsmérlő értelemben)', 'vadasszőrű réti disznó' stb. jelentésű sáska (•< kun éosqa 'disznó', vö. dobr. tatár, nogáj, kara­kalpak, kazak sosqa; kumuk cocqa ; kazáni tatár cucqa ; kirgiz, ojrot cocqo ; baskír susqa; hakász sosya 'ua.') szó. Ez a szó egyébként a Dunántúlon is él, egy dunántúli kondásnóta így kezdődik: „Elszaladt a siska | Kilenc malacá­val . . .". 5. A kamsi és kamzsi tájszók szabályos megfelelői a kun qamsï szónak. Kettejük közül hangalakilag a kamsi szó van közelebb az eredetihez, míg a kamzsi újabb fejlemény, melynek zs-]e s-ből keletkezett, zöngésüléssel. As> zs zöngésülés, legalábbis e szóval kapcsolatban, ma is ható tendencia. A Nagy­kunság északi, észak-keleti részén, ahol e szónak mindkét alakját ismerik, előfordul, hogy ugyanaz az ember hol az egyik, hol meg a másik alakját hasz­nálja a szónak, természetesen ugyanabban a jelentésben. Többen pedig egye­nesen úgy vélekednek, hogy a szót kamsinak csak a nagyon öregek mondják, „a rígi öregek beszíltek így" mondván. Az eredeti szóvégi veláris ï helyén e szavakban is i-t találunk, mint a kamcsi szóban is. Ezt szintén szabályos meg­felelésnek tartjuk, mivel ismeretes, hogy mind a cs, mind pedig a s (továbbá a j, zs stb.) hangok palatalizáló hatással vannak — illetőleg lehetnek — a mel­lettük levő magánhangzókra és így a s utáni veláris ï-t is *'-vel helyettesítette a magyar nyelvérzék. kangyík 1. A címül írt szó csak a következő összetett szavak előtagjaként fordul elő a Nagykunságon (Karcag és Kunmadaras helységekben): kangyík-szíj, kangyík-sallang, kangyík-karika, kangyík-lyuk. A kangyík-szíj jelentései: 1. 'a favázas nyereg nyeregszárnyának hátulsó részén szabadon lógó szíj'; 2. 'a nyeregszárny elején levő szíj, amellyel a „keresztfát" az első kapához erő­sítik'. Hasonló a jelentése a kangyík-sallang szónak is: 'a nyeregszárny(ak) elülső és hátulsó — vagy csak hátulsó — részén lógó, díszítésül szolgáló színes, vagy mintás bőrszalag(ok), szíj(ak)'. A kangyík-karika szónak több jelentése is van: 1. 'a nyeregszárnyak elülső részén levő, kb. 4—5 cm átmérőjű vas- vagy

Next

/
Thumbnails
Contents