Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Zürjén szövegmutatványok [Syrjänische Textproben] 3

18 RÉDET KÁROLY 3. Élnek, éldegélnek. „No, én elmegyek valahová, sétálni" — mondja Iván cárevics. Iván cárevics elmegy valahová sétálni. Megy, megy, valahová messzire megy és valamilyen rozoga házhoz érkezik. Bemegy oda. „Eressz be, anyóka, aludni !" Az anyóka egyedül él. Beengedi aludni. „No hogyan élnek itt nálatok, anyóka idegen (másik) földön?" „Hát hogyan [mit] élnek? ! Nálunk nagyon rosszul élnek. Valamilyen király nálunk az egész népet megölte. Nincs már nép. Marpa cárevnát akarja elvenni, az egész népet meg már megölte. Minden nap egy katona marad, egy láb nélküli katona és az jár az ablak alatt: 'Nincs-e valaki idegen ember, nincs-e valaki harcos?' " „Hát, reggel mondj meg engem (neki), én kimegyek" — mondja Iván cárevics. No, eljön a másnap. A cár kopogtat: „Nincs-e valaki idegen ember?" „Nálunk van egy, alszik." A katona vagy mi mondja: „Te, gyere ki harcolni!" „Kimegyek!" Kimegy, elmegy a háborúba. „No, hogyan élnek nálatok?" „Nálunk a király az egész népet lelőtte. Senki harcos sincs." Veszi a mankót és megy harcolni. Megáll a mezőn, a mankóra támaszkodik. No a cárék egy harcost küldtek, egy embert. „Mit csináljunk ezzel, menjünk-e ennyien és köpjük el őt, vágy fújjuk el, vagy taszítsuk el, vagy mit, hogyan öljük meg ezt ennyien ? " Közel jönnek, nevetnek rajta, a hadsereg, ö megfordul, előveszi a zacskóját és a zacskóból tűzkövet és tuzcsiholó acélt vesz elő. Egyszer csihol: legény ugrik elő; másodszor csihol: legény ugrik elő. „Mit parancsolsz új gazdánk, mit csináljunk?" „Rajta, ezt a hadsereget, legyintsétek el !" Erre-arra legyintenek, az egész hadsereget megölik. Mind meghal, egy katona marad (életben), valamilyen sebesültet (életben hagy). „Te menj el, és holnap kétszer ennyien jöjjenek" — mondja Iván cárevics. ő hazamegy, visszaérkezik. A cár látja, hogy az egész hadsereget, mind megölte. A cár megörül. Enni adnak neki, megvendégelik, ki tudja, hogyan. „Holnap megint menjél. Ha holnap (oda)mégy,. Marpa cárevnát is hozzád adjuk. (Az a király vette volt el (akarja elvenni)). Másnap szintén elmegy, ismét feláll a mezőn és megint a mankóra támaszkodik. Jön a hadsereg. Jaj a cárék mekkora (mennyi) hadsereget küldtek. Nevetik őt. „Mit csináljunk veled, hogyan öljünk meg? ! Ha egyet fújunk mindnyájan, meghalsz. Ha pedig mind köpünk egyet, már elesel." Ismét közelebb jön. Előhúzza a zacskót, a tűzkövet és a tuzcsiholó acélt összeüti: valahonnan egy legény jön oda. Másodszor (csihol): egy másik legény (jön oda). „Nos, szeretett gazdánk, mit parancsolsz, hogy cselekedjünk?" „Legyintsétek el az egészet !" Az egész hadsereget ellegyintik, ismét megölik. No, elmegy, ismét hazajön. A cár megint látja: az egészet megölte, odahozta. Ki tudja, hogyan (vendégelték meg) már megint, vagy mi történt. . . És lakodalmat tart [csinál]. Marpa cárevnát hozzáadja. Megesküsznek, lakomáznak, mindent csinálnak. Aztán a menyecskét és a párját külön házban fektetik le. Lefeküsznek és Marpa cárevna így szól: „Iván cárevics, szeretett férjem, hát hogyan segített meg az isten, hogy ennyit egyedül megöltél? Rajta, Mondd el!" „Hát valahogy megsegített az isten, ugyan mit mondjak el Neked? " „Hát miért [mit] nem mondod el saját feleségednek ? El kell mondanod." „Hát van nekem egy tüzszerszámos zacskóm, (amint) a tűzkövet és a tuzcsiholó acélt összeütöm, két legény ugrik (oda) és mindenkit megölnek." „No lám, elmondtad, köszönöm, jól van — dicséri a férjét. — Miért ne mondanád el saját feleségednek?" No ő lerészegedik és nagyon elalszik, a férj. A férj elalszik, a felesége meg kiveszi a zacskóból a tűzkövet és a tuzcsiholó acélt. Kiveszi és egyszerű tűzkövet és tuzcsiholó acélt dug oda bele Marpa cárevna asszony. Reggel felkel, újra hadba, háborúba kell mennie. „Reggel a királyt és mindenkit hozz már