Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Zürjén szövegmutatványok [Syrjänische Textproben] 3

ZÜEJÉN SZÖVEGMUTATVÁNYOK 19 de !" A király az ő uruk, cárjuk. Jönnek, ő a mankóra támaszkodott ismét. ,Melyik a cárcd hadserege ? — kérdezi a király. — Mit csináltok ezzel, elköpitek vagy elfújjátok, vagy hogyan öljük meg ezt?" „Várjatok csak — mondja az egyik sebesült katona — hiszen ez már két nap mindenkit megölt, megint meg fog (mindenkit) ölni." „Hallgass, hogyan ölt volna meg, egy ilyen ember, egyetlen ember? !" Odajönnek hozzá. „No rajta, harcolj ! Te (már) harcoltál, nosza, ölj meg bennünket, ennyi népet !" 0 megfordul ugyan, és összeüti a tűzkövet és a tűzcsiholó acélt. Egyszer csihol: tűz jön ki; másodszor csihol: tűz jön ki. Senki, semmi sincs. A botra támaszkodik és áll. „No, öljél meg (bennünket), te ölni, harcolni jöttél." „Hát én nem harcolni jöttem, hanem lovat keresni, én mint lókereső járck (itt)". A katona meg azt mondja: „Ez volt. Csináljatok neki egy vas abrcncscs hordót ! Sehogy eem tudjuk őt megölni, hajítsuk a vízbe [vízre], hadd ússzon ott a vízben". No vashordót csinálnak ott neki közösen [artelben] és a vízbe hajítják Iván cárevicset. 4. Ott úszik és úszik, a király meg az egész hadseregével a cárhoz megy. Aicárt egy verembe zárják [dugják], a templomokat mind fekete bőrrel vonják ,be, mindenkit másik hitre térítenek. Marpa cárevna a király felesége lesz, a k irályhoz adják. Iván eárevics valamikor ott úszik és úszik és úszik és haldokolni kezdett. 'Ejnye, már itt kell meghalnom. Valahol nekem egy aranyszarvú ökröm volna, jót akart az tenni nekem. Hát, hol keressem most meg őt ? Hol van, ki tudja? Más országban. Mielőtt elment (hazulról), (Iván eárevics) így szólt: „Ha az ökör megbolondul, eresszétek el!" A szüleinek mondta. Az ökör meg megbolondult. Az összes csűrt, mind felemeli, a házat felemeli. Kinyitják az istállót és az ökör forgószélként elrohan a másik országig. Minden, az egész föld és víz megremeg. Az ökör a tengerhez érkezik. Iván eárevics így szól: „0, nap-arcocskám, ökröm, hát idejössz, és — úgy látszik — megölsz engem." Az ökör elbődül és a partra hozza (a hordót). Döfködi, döfködi és döfködi és a partra hozza a hordót. „Hiszen megölsz engem !" Az ökör odacsapja és [csak] ripityára megy a hordó. Széttörik. Iván eárevics meghal. Az ökör szagolgatja, egyre szagolgatja őt, életvizet hoz, ráspricceli, és életre grmad. 5. Aztán hazamegy. Hazamegy az ökörrel, az ökröt vezeti és hazamennek. Egy ideig otthon ól, és megparancsolják neki, hogy nősüljön meg. „Én — úgymond — még nem nősülök meg, elmegyek még valahová sétálni." Ismét vándorútra kel, újra elmegy a másik országba. Iván eárevics betér az anyókához, ő nem ismeri fel Őt. „No, anyóka, hogy megy az élet?" „Hallgass, ugyan hogy élnének már? Egy hozzád hasonló idejött és két nap alatt az egész hadsereget megölte, a harmadik nap meg eltűnt valahová, bizonyára megölték." Az anyóka nem ismeri fel őt. „No, anyóka én . . ., aludjunk ma, reggel én lóvá válok, a te aranyos lovaddá leszek az istállódban. Te pedig a király (háza) mellett vezess el itatni! ö kérni fog: »Én ezt megveszem, megvásárlom, add el ! Minek neked öregasszonynak, egy ilyen aranyos ló ?« «Hát jó ló ez, erős, nagy, aranyos ló.«" No, reggel korán felkel, neki olyan lova lett az istállóban. Kivezeti, felszerszámozza eladni. „Adjál el engem ! Ha száz rubelt ad, ne adj oda, ha kettőt ad, ne adj oda, ha háromszázat ad, adj oda, de a kantárt ne add oda !" Odamegy. A király tüstént kijön. „Ó, anyóka, milyen jó lovad van. Honnan van ez [az ilyen] ? Add el ! Minek kell egy ilyen ló neked, egy ilyen öregasszonynak?" „Nem, miért adnám el? ! Az enyém ez, magam / 2*