Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Zürjén szövegmutatványok [Syrjänische Textproben] 3

ZÜKJÉN SZÖVEGMUTATVÁNYOK 17 őrködni, a barázdába fekszik. Éjfél körül lesz és jön a tolvaj nagy dérreldúrral. Elkezdi báránybőr szélességű és báránybőr szélességű helyen a répát kitépni, ö (Vaszilij cárevics) ráront. Lám, eljött a tolvaj, megkerült a tolvaj. ,,Hát te idejöttél engem meglesni? !" Fogja és püföli, püföli és püföli és alig marad élet Vaszilij cárevicsben [alig marad meg a lelke Vaszilij cárevicsnek]. No, hazaérkezik. ,,Láttál-e valamit? Ki lopott? Ki volt? Ki a tolvaj?" ,,Nekem meg . . ., betegség fogott el (engem) és semmit sem láttam." Azt hazudta: 'betegeskedni kezdtem és semmit sem láttam.' Holnap menj, Fjodor cárevics, te menj !" Fjodor cárevics elmegy, ugyancsak a barázdába fekszik. Ismét éjfél körül lesz, megint jön (a tolvaj) nagy dérrel-dúrral és elkezdi báránybőr szélességben és báránybőr szélességben az összes répát kitépni. ,,Ah, hát kézre került a tolvaj." Te még őrködni jöttél? ! . . . 2. Aztán Iván cárevicset küldi. Iván cárevics fog egy vasbotot és .elindul. Veszi a vasbotot, odamegy, a barázdába fekszik. Megint éjfél körül lesz. (A tolvaj) jön dérrel-dúrral, ismét kezdi (a répát) kitépni, báránybőr szélességű és báránybőr szélességű hely marad (letarolva). „Ó — mondja — te idejöttél meglesni engem ? ! Ismét ráront. Iván cárevics megragadja és püföli, püföli és püföli a tolvajt. ,,Te még lopkodsz és — úgy látszik — már két testvéremet elverted." „Eressz el, Iván cárevics, hagyd meg az életemet, én neked egy kalapra való pénzt adok." No még jobban kezdi ütni. ,,Eressz el, Iván cárevics, én neked egy tűzszerszámos zacskót adok." Még jobban kezdi ütni. „Eressz el, Iván cárevics, Hagyd meg az életemet (lelkemet), aranyszarvú ökröt adok neked." Hogy adod azokat nekem ?— kérdi [mondja] Iván cárevics. ,,Menj az erdőbe, ott van egy nagy tó. Oda gyere, oda gyere te !" Iván cárevics (haza)jön, reggel fölkel. Az anyjáék kérdezik őt. „Senki sem jött hozzánk, senkit sem láttam." Nem mondja meg (az igazat) a cárnak. Elmegy az erdőbe. Cérnamotringokat vesz magához, gombolyagokat. Meglátja a nagy vizet, a tavat, a sötét tavat. Nekilát letekerni a cérnát, legombolyítani, (s) így bekeríteni a vizet. Az ördög fia előjön, a kisebbik fia, (s) így szól: „Bácsi, hát te mit csinálsz ? Miért teszed ezt keresztbe?" „Én ezt a tavat össze akarom hurkolni és hazavinni." „Jaj, ne vidd, ne vidd !" És gyorsan visszamegy a vízbe és az apjához jön. „Apám, apám, valamilyen ember jött ide és a tavat össze akarja hurkolni, s hazavinni a vizet." Gyorsan kimegy a nagyobbik. A nagyobbik kimegy és így szól: „No, idejöttél?" „Idejöttem." „Nos, készítsd a kalapodat !" O kilyukasztja a kalapját és zsákot varr oda. G (az ördög) hordja, hordja és hordja a pénzt[ki], de a kalap nem telik meg. No egyszer megtelik, fölteszi [a hátára]. Zacskót ad neki, odaakasztja a pénzes zacskót vagy mit. És aranyszarvú ökröt ad neki. „Kísérj el, nem tudok egyedül menni." O fogja valamennyit és viszi vadászösvényen át, a gyenge ördög, a sátán. Cipeli, megy, megy, egy ilyen nagy bekerített veteményes kerthez ér.* Valaki szántott ott, és az eke (ott) maradt. „Mi ez, jó ember, ezetek?" „Ez az én keresztzsinegem, a keresztem leszakadt. Nosza, fogd ezt is és vidd !" Azt is fölveszi és viszi. Megy, megy, meglát egy boronát. „Ezetek meg mi, jó ember?" „Ez az én keresztem." Azt is fogja az ördög és viszi. Viszi, (haza)hozza, a tornác mellé hajítja és az ördög visszamenekül a tóba. Megérkezik Iván cárevics [a bácsi], az ökröt bezárja (az istállóba). * Az adatközlő ennél a résznél kimutatott az ablakon a veteményeskertre. 2 Nyelvtudományi Közlemények LXXIII/1.