Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Papp Mária: Generatív grammatikai vázlatok a koordinációról [Generative grammatical sketches on the coordination] 113

GENERATÍV GRAMMATIKAI VÁZLATOK A KOORDINÁCIÓRÓL 117 6. MACCAWLEY15

vitába szállt LAKOFFal

és PETERSsel. Érvüket nem találta meggyőzőnek, rámutatott, hogy abban az esetben, ha az alanyi csoport nem összetett, hanem egyszerű és többes számban áll, mindkét típus egységesen viselkedik, egyik sem alakítható át az általuk javasolt módon. MACCAWLEY szerint a találkozik, hasonló típusú állítmány oknak egyszerűen a szemantikai felépítéséből adódik, hogy a mellettük álló alanyi csoportnak összetettnek, vagy egyszerűnek, de többes számúnak kell lennie. Az ilyen állítmányok ugyanis nem egy individuumra vonatkoznak, hanem mindig individuumok halmazáról állítanak valamit. Ezt a tulajdonságot az állítmányok szemantikai reprezentációjában az a megkötöttség ábrázolja, hogy a mellettük álló alanyi csoportnak mindig halmaz-indexszel kell rendelkeznie. Mivel így áll a helyzet, ezeket semmiképpen sem vezethetjük le több alapmondatból. De ez a típus és a többi csak abban különbözik, hogy míg az egyiknek mindig halmazindexszel ellátott alanyi csoport mellett kell szerepelnie, a másik tetszőlegesen szerepelhet halmaz-indexszel vagy individuális indexszel ellátott alanyi csoport mellett is, következésképpen nincs értelme túlbonyolítani a leírást, nincs értelme annak, hogy a többi halmozott alanyi csoporttal rendelkező mondatot ne egy, hanem több alapul szolgáló mondatból vezessük le. 7. Látjuk, a generatív grammatikai irodalomban két — egymástól szögesen eltérő — megoldás született a két állítmánytípus egységes kezelésére. Míg GLEITMAIST — CHOMSKY szabályának mintájára — minden halmozott szerkezetet több alapmondatból vezet le, MACCAWLEY feladja CHOMSKY megoldását, s amellett érvel, hogy minden halmozott szerkezetet egy alapmondatból vezessünk le. GLEITMAN egységesítő törekvésének az a hibája, hogy bonyolult, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a leírásban külön szabályokra lenne szükség az összekapcsol, elvegyít stb.-féle állítmányok mellett álló halmozott tárgyak levezetésére. MACCAWLEY megoldása viszont csak a mellérendelt névszói csoportokra alkalmazható. Ha a mellérendelést az állítmány szemantikai szerkezetével hozzuk összefüggésbe, nehéz elképzelni, hogy hogyan lehet számot adni a mellérendelt állítmányokról, jelzőkről vagy határozókról. (Mindössze zárójelben jegyzem meg, hogy MACCAWLEY érve LAKOFF és PETERS kritériumával szemben nem fogadható el: lehetetlen követelmény lenne, ha két alkategóriát csak akkor tekintenénk valóban kettőnek, ha azok minden tekintetben különböznének egymástól. A céltárgy és az eredménytárgy például elkülöníthető egy speciális kérdőtranszformáció segítségével, amelyik csak a céltárgyra alkalmazható. Ugyanakkor a kétféle tárggyal alkotott mondatok a passzív transzformáció szempontjából egységesen viselkednek.16) alanyi csoport egyik tagja átkerülhet az állítmányi csoportba, ahol többnyire valamilyen állandó határozó lesz, de hasonló átalakításokra a másik típus esetében is van mód. A különbség az, hogy a találkozik-félék mellett a határozó állandó határozó lesz, a másik típus mellett nem. Ez azt jelenti, hogy a határozó csak az utóbbiak mellől hagyható el anélkül, hogy a mondat megszűnne jól-formált lenni. 15 J. D.

MACCAWLEY, The rôle of semantics in a grammar: Universals in linguistic theory. E. BACH—R. T. HARMS (eds.) New York, 1968. 16 C. J. FiLLMOBE, The case for case: Universals in linguistic theory. E. BACH— R. T. HARMS (eds.), New York, 1968.