Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

/ A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 107 előfordulások alapján visszakövetkeztetve jóval valószínűbb a 'vastag orsón megfont' jelentés). Hosszabb szünet után jelentkezik a MTsz.-ben (innen BLÉDY is). A legújabb gyűjtések (UMTsz., számos közlés a NylrK. hasábjain, a MNyA. IV., 6 térképlapja, sőt a román nyelvatlasz új sorozatának (II., 441) Kovásznáról közölt magyar nyelvű adata) a durga ma is élő voltát tanúsítják. A rendelkezésre álló anyag együttes szóföldrajzi, hang- és jelentéstani víz ssfalata a szó kölcsönzési és terjedési irányaira nézve érdekes következtetésekre ad lehetőséget. A románhoz hangalakjában közelebb álló druga és származékai (drugál, megdrugál, drugáló) és a szókezdő mássalhangzó-torlódást metatézissel feloldó durga, durgál stb. szóföldrajzilag jól elkülöníthető. Ez utóbbi a 18. századból is jelentkezik és jellegzetesen székelyföldi tájszó. Legsűrűbben Csík, Háromszék és Udvarhely megyéből közli valamennyi említett forrás, de van adat Marosszékből (MTsz., UMTsz.) és Kis-Küküllő megyéből (NylrK. VI., 380) is. Ugyanez az alak, illetve az igének durugjál, duruggyál változata járatos Bihar—Békés —Csongrád megyék területén. Evvel szemben a druga és családja elsősorban Északon (Szolnok-Doboka, Szatmár, Kolozs) járatos, de ilyen alakokat közöl MOLDOVÁN is (Alsófehér vm. 1/2, 800). A jelentések már nem válnak szét ennyire világosan, de bizonyos súlypontok itt is megfigyelhetők. A druga túlnyomórészt 'vastag (gyapjú)fonó orsó' (MTsz., UMTsz., Moldován, NylrK. VI., 193, VIL, 281); ezen kívül 'penis' értelemben is feljegyezték (ez nyilván tréfás, metaforikus képátvitel) és drugóu formában 'durva szösz, csepü' (Szatmár m., NylrK. IX., 175— e jelentésre még visszatérek). A durga csak Kovásznán jelent 'fonóorsót', de a durgál ige és származékai 'fon, gyapjút fon; fonás, fonott' jelentésben járatosak, viszont annál elterjedtebbek a következők: 'vastag gyapjúfonal' (ÚMTsz., NylrK. V., 78, X., 349), 'orsónyi fonal' (Kovászna: MTsz.), 'durva lepedő, durva vászon' (MTsz., ÚMTsz., NylrK. VI., 380). Mindezek-csak a Székelyföldön élnek, durgó formában Maros-Tordában is megvan a 'penis' (UMTsz.), ez azonban éppúgy helyi jelentésátvitel lehet, mint a már említett, azonos jelentésű Kidén (Kolozs) élő druga. A fentiek alapján valószínűnek tartom, hogy a román drugä két irányból terjedt el Erdélyben: külön—külön, északon és délen is átkerült a szó a magyarba; ezek terjedésük során esetleg találkozhattak is egymással. Erre, illetve egy harmadik, a már említett Bihar—Békés—Csongrád megyei gócra enged következtetni a 'csepű, kóc, durva szösz' ül. 'zsákkender' jelentés, amely a már említett szatmári drugóu alakon kívül (az északi alakra a bihari jelentés hathatott) durga alakban Köröstárkányon (MNy. X., 334; MNyA. IV., 6), Körösjánosfalván (NyF. XXIX., 30), a Fekete-Körös vidékén (NylrK. VI., 281), tehát Biharbán terjedt el (ide tartozik a sárréti durugjál és a csongrádi duruggyál 'durva szöszt fon' is), de amely 'a fésűben maradt kender'-ként Háromszékben, Zágonban is ismeretes (MNyA. IV., 6). -A durga több irányból való elterjedését az is valószínűsíti, hogy az ALR. SN. IL, 441 térképlapja szerint a drugä, ha nem is egyeduralkodóként, de egész Erdélyben használatos. Nehezebb felelni arra a kérdésre, hogyan jöttek létre az eléggé változatos magyar jelentések, amikor a román szótárak csak a 'vastag fonóorsó' értelmet közlik. A szónak azonban a román nyelvatlasz egyik bihari kutatópontján (310) 'orsónyi fonal' a jelentése (ilyen jelentése van a magyar szónak is, de Háromszékben !), egy Kolozs megyein (284) pedig bizonyos nyelvi tabu veszi körül (itt a magyarból feljegyzett 'penis' lappanghat !). Mindebből az tűnik ki, hogy a román szónak nyilván nagyobb a jelen-