Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

108 BAKOS FERENC tésszférája, mint amiről a szótárak számot adnak, pillanatnyilag tehát elsietett lenne a magyar szó feltehető önálló jelentésfejlődéséről nyilatkozni. 4.84. A közvetlen nyelvi érintkezésen alapuló szókölcsönzés egyik ismeretes jellegzetessége, hogy valamely lexémát az egyik érintkező nyelv a másikból átvesz, majd ez visszakölcsönzés útján némileg megváltozott formában, jelentésben kerül át az eredeti nyelvbe. Nem ritka ez a jelenség a román-magyar nyelvi kapcsolatok terén sem, láttunk rá példát e dolgozatban is. Ilyen elem a magyar guba 'gyapjas fürtös felsőruha', amely pásztorok felsőkabátjának neveként már a 15. században átkerült a románba: bäbäu, bobou, bubäu (TAMÁS, UngElRum. guba a.), majd onnan vissza a magyarba. Az eddigi etimológiai irodalom a szókezdő g >> b változást román belső hangfejlődésként értékelte (DAcR. bobou a.), valószínűbb azonban, hogy a szó a románba már b kezdetű formában került (vö. a Budai Jogkönyv bubo alakját: MOLLAY: MNy. LIV, 462 és TESz. guba1).

Bizonyos azonban, hogy az 1632-i fogarasi urbáriumban megjelenő ,,egy Pokorczal auagy pedigh egh Babouval [tartoznak]" (Prodan 115) már visszakölcsönzött alak. A szó jelentése itt 'bolyhos pokróc' (Kotzendecke), ez a jelentés mintegy 250 év multán Udvarhely megyéből is kimutatható (Nyr. XVII., 432). Az eredeti 'guba' jelentés szerepel Gyarmathinál ,,Babo, guba, szarika" (Voc. 97 [o: 105]), a MTsz.-nek az EtSz.-től is idézett adataiban. Megtaláljuk ebben a jelentésben bubó alakban Halmágyon (NyK. XXXI., 404) és Oltszakadáton (MNy. VI., 378; ugyaninnen 'nagykabát'-ként a MNyA. orvanyagában). Az első adat végződése egészen világosan a friss kölcsönzést, a román bäbäu vagy bobou átvételét mutatja, a bubó már inkább a román bubäu változatra utal. 4.85. Más jellegű és teljes bizonyossággal egyelőre nem is oldható meg a Jcilim 'háziszőttes szőnyegféle' és a muszuly 'selyemkelme, színes szegélyű szoknya' etimológiája. Mindkét szó végső forrásában az oszmán-törökre megy vissza (vö. oszm. kilim 'szőnyeg' LOKOTSCH 1176., ül. Moszul város eredeti Musul neve), de a szónak Erdélyen, vagy Erdélyen keresztül is történő terjedése a román közvetítés lehetőségének a megvizsgálását igényli (N. KAKUK: MNy. L., 78). A muszuly legrégibb adatai (NySz.) Thököly Imre törökországi tartózkodásához kapcsolódnak, így ezekben nyilván az oszmán-török szó közvetlen átvétele mutatkozik; Cserei Mihálynál és az 1754 körüli vám jegyzéknél (VectTrans.) a román hatást kizárni nem lehet, a román musul 'muszlin' 1715-től adatolható. Az erdélyi népnyelvben ma is élő muszuly, muszuj 'felhajtva viselt, hímes szegélyű szoknya stb.' (MTsz.; ŰMTsz.: Torockó, Kalotaszeg, Kolozs m.; NylrK. IX., 180: Körösfő) jelentés már a magyarban jött létre, nyilván az eredeti anyagnév ment át a belőle készült ruhadarab jelölésére. 4.86. Valamivel több fogódzónk van a kilim, illetve ennek bizonyos előfordulásai tekintetében. Mint a Balkán félszigeti kultúrszavaknál általában, itt is a többszörös etimológia esete nyilvánul meg. Az első előfordulás (1604: BudBLev.) nyilvánvalóan közvetlenül az oszmánból való (N. KAKUK: MNy. LVIIL, 44), a chilin forma szókezdő c-s-je alapján ennél szerb-horvát közvetítésre is gondolhatunk (MNy. IX., 239), bár TAMÁS LAJOSnak az oszmán szókezdő k' magyar megfeleléseit tárgyaló fejtegetései alapján (PetroviciEml. CercLingv, III. Supl. 491 kk.) ez a cs megfelelés önmagában nem perdöntő kritérium. Nem könnyű a kérdés eldöntése a zömében Erdélyből jelentkező kilim, kilin, kiliny, kirim, klin stb. alakok esetében sem. (A szó 17. —18. századi előfordulásaira bőséges adatokat közöl SZABÓ T. A.: Ethn. LXVIL, 104 kk., vö. még: uo. LXXIIL, 117 — 9; valamennyinél koraibb adat: 1627: „Egy török kárpitot,