Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 105 Gyarmathi Affinitas-ában papusált dohány (324) és papusa (338), Vocabulariumában papusa-dohány formákban szerepel. GYARMATHI a szó román voltát nem vette észre, tévesen az orosszal, illetve a szerb-horváttal vetette egybe. A román papusa elsősorban 'játékbaba', de 'köteg, csomó', sőt 'dohányköteg' jelentése is van és gyakori a papusa de tutun 'dohányköteg' szókapcsolat. A magyar papusa elsősorban székely tájszó (már a Tsz. is innen közli papuzsa változatát), az ÚMTsz. Maros-Torda megyéből és a Küküllők vidékéről ismeri, de feljegyezte Alsófehérből MOLDOVÁN GERGELY is. Feltűnő, hogy sem SZINYNYEinél (Nyr. XXIII., 483), sem BLÉDYnél nem szerepel igei származéka a papusál (MTsz.), noha a jelentés és az elterjedés egyezése összetartozásukat kétségtelenné teszi. A Kiss Mihály megadta papusálja a száját 'illegeti, hogy szép legyen' bizonyos kapcsolatokra utal a felpupuzál 'felcicomáz' (Halmágy: NyK. XXXI., 415; — az ÚMTsz.-ben pupusál is) igével, de ennek valamint a papunyáz, pupunyáz, pupujáz stb. 'felhalmoz, megtetéz' (MNyTK. 107. sz. 6, 30; NylrK. VI., 193, VII., 290, VIII., 105, IX., 320) elemekkel való összefüggésének a vizsgálata most túl messzire vezetne. 4.732. Részben a dohánytermesztés szókincséből származik a furda <~ furdály. Afurdály román eredetét az EtSz. megállapította, de nem nyilatkozott a szóvég alakulásáról, és, bár a vele való egybeállítás lehetőségét nem zárta ki, a furda címszót ismeretlen eredetűnek ítélte. Külön címszóként szerepel a furda és a furdály a MTsz.-ben is. Egyik sem került be BLÉDY munkájába, aki a furdály esetében az előbb említett ok miatt az EtSz. magyarázatát esetleg nem találta eléggé meggyőzőnek. Mindkét elem a román furda átvéteje, a furdály a többes végartikulusos furdale alakból származik (a szóvég alakulására vö. BAKOS: MNy. LXVL, 182). A román szó jelentései a következők: 'a gyapjú, a bőr, a dohány feldolgozása során keletkező hulladék; posztódarabkák; vminek az alja, silány minőségű holmi' ; vö. még furdaua de tutun 'silány dohány' (DAcR,.). Az EtSz.-nek a furdályrsb vonatkozó anyaga mindebből világosan megmagyarázható és idevonható egy ott még nem szereplő 18. századi adat is: 1796: ,,egy rósz kártya furdalyal együtt" (HOklSzj. 44). ujabb feljegyzések is vannak: 'dohánykóró' (Székelyföld: Nyr. XXV., 46), 'alja dohány' (Udvarhely m.: Nyr. XXVI., 429), 'harmatverte dohány' (Háromszék és Csík m.: ÚMTsz. Köllő Ignác 1900). A furda a román szónak 'bőrhulladék' jelentésén alapul. Csizmadia mesterszóként fordul elő egy 1805-ből a Székelyföldről való feljegyzésben (MNy. VIII., 332) és két későbbi Észak-Magyarországról (Bodrogköz, Sárospatak) a szerkesztőség kérdésére beküldött válaszban (Nyr. XVII., 565: 'vékony sárgás szattyánbőr a csizmaszár bélelésére'). Minderre az EtSz. is hivatkozik, amikor a NySz. alapján a furda első, 1716-ból való előfordulását közli. Az eredeti közleményből (EPhK. VIII., 45 kk.) kiderül, hogy a furda itt is a csizmadiák nyelvéből való: ,,Azt szerettem volna, ha nem küldtek volna furdát szedni munkához, a kit reggel szedtem, dél után fejtettem, s vittem mosni a kúthoz" (csizmadiához beállott inas szavai: ÖtvMest. 73 versszak). A jelentés itt nem teljesen világos, a fentiekkel való azonossága azonban kétségtelen. 4.733. Bornemissza Anna fejedelemasszony fogarasi jövedelmei között több ízben szerepel a krupa: „fogarasi udvarbiránk . . . administrait számunkra .. . köleskását két vékát, metr. no. 2. kruppát két vékát", „köleskását, metr. 1. Árpakását metr 1. krupát, mtr 1", „köleskását, cub. 2, Árpakását, cub. 2. krupát cub. 2" (Szádeczky 301, 310, 514). Ez a krupa a szlávból a románba került és csak a többes számban használatos crupe 'dara, kása; árpa-