Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

104 BAKOS FERENC még megkérdőjelezte. GÁLDI szerint „feltétlenül azonosa r. badian-nal" (Szótir. 117). BALOGH fentebbi gyűjtése során megtalálta még a 'méhfű, Melittis' dobronika nevét is (NylrK. III., 107). BENKŐ JÓZSEF híres Nomenclatura-jában találjuk a következőket: „Sanicula europaea Hung. Szaniczor, Szánikula" (MagyKönyvh. 1873/1: 346". A gombernyő szanicsor neve a román sänicior 'ua.' átvétele. A román szóra vö. BORZA 155, ahol a Sanicula magyar nevei között egyéb forrásokból a Szanicior és szanitsor alakokat is megadja. „Szanitzor, Szánikula'' szerepel nyilván BENKŐ nyomán a DebrFüv.-ben (194). 4.72. A haricska, hiriba és málé növény ne vekkel kapcsolatban felmerül még egy probléma. Az első kettő szláv elem, az ismeretlen eredetű román , mälai pedig nyilván vlach terminusként belekerült északi szláv nyelvekbe, így az ukránba is (erre vö. BERNEKER SlEtWb. II., 10). Tekintettel arra, hogy a magyar szók Észak-Erdélyben eléggé elterjedtek, joggal merült fel a többszörös, azaz az ukránból is való átvétel lehetősége. A haricska két nagyobb összefüggő földrajzi egységben járatos, mégpedig délen (Háromszék, Fogaras, Szeben, Alsófehér) és északon (Beszterce—Naszód, Szolnok—Doboka, Szamoshát). Amíg a két területet összekötő vidékekről a haricska meglétére nem kerülnek elő újabb adatok, az északi elterjedésben az ukrán epenna (a szó A-val hangzik) átvétele nagyon is valószínű. A hiriba is járatos egyaránt délen (Székelység, Alsófehór) és északon (Szatmár, Szilágy), de az elterjedés góca Közép-Erdélynek látszik (NylrK. IV., 307). Az ukrán epuő hatása elvileg feltehető, de nem szükségszerű. Jóval bonyolultabb a málé esete. A 'prósza' és 'bamba' jelentéseket nem tekintve — hiszen ezek a kölcsönzés helyétől már függetlenedtek — a szó egész Erdélyben köznyelvi szinten járatos, a legsűrűbben azonban, amint erre BALASSA is rámutat, Szatmárban és ettől északabbra fordul elő (92). A MNyA. is erről a területről ismeri (I., 31). Űgy tűnik, hogy az ukrán MÜAÜÜ, MEAÜÜ 'kukoricakenyér, prósza, kukorica' (Hrincenko) átvételét biztosnak kell tekintenünk. A román nyelvatlasz megfelelő térképlapja (ALR. SN. I., 92) viszont a malai-n&k elsősorban Közép- és Észak-Erdélyben való használatát mutatja: az Érkenéz—Almásszentmihály—Bethlen—Maroshéviz vonaltól délre más lexéma, főleg cucuruz él; a fäinä de mälai 'kukoricaliszt' kapcsolatban (uo. I, 93) azonban a fenti vonaltól délebbre, így a Körös-vidékről és Biharból is feljegyezték. A térképlapokat kiértékelő M. SALA azt is megjegyzi, hogy a kukoricát jelölő román terminusok közül a màlai a legősibb és régebben nagyobb volt a földrajzi elterjedése (FonDial. I., 180—7). Az így megrajzolt kép pontosan fedi a magyar málé régióját, ugyanis Dél-Erdélyből főleg régebbi adatokat ismerünk. Ezek után, ha azt is meggondoljuk, hogy ez az elem az ukránban is jövevény, hogy terjesztői elsősorban a román pásztorok voltak, az ukránból való átvétel lehetősége erősen megcsappan, elvileg persze teljesen kizárni nem lehet. 4.73. Nem tartozik a tulajdonképpeni növénynevek közé, de mezőgazdasági vonatkozása révén itt említhető még a következő négy román jövevényszó: furda-furdály, krupa, papusa, zurumbák. 4.731. Ezek közül BLÉDY csak a papusa-val foglalkozik, de munkája megfelelő címszavában nem választja el egymástól a román päpusä-höl különkülön átvett 'játékbaba, kalács' és 'dohányköteg' szavakat, ráadásul itt említi a nem ide tartozó 'juhtetű'-t is. Ez feltehetően a román capusa-ból alakult. Valamennyi közül a 'dohánycsomó, dohányköteg' jelentésű papusa a legrégibb, de BLÉDY ezt is csak CzF. és a MTsz. alapján veszi fel, holott a szó