Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 103 jelenik meg. Ilyen jelentése ugyanis a román mälai-nak nincs, ez a mämäligä. Az 1692-i adat értelmezése azért vitatható, mert nagyjából ebben az időben jelentkezik egy másik, ugyancsak kukoricából készült étel a 'kukoricalepény, prósza'. Ez viszont a románból is jöhet, mert jellegzetesen román táplálék és meg is van ez a jelentése. Nehezen dönthető el, hogy a Bethlen Miklósnál előforduló adat: ,,Nem esik a királynak jobbízűn a zsemlye . . . mint emennek a málé" (Önélet. I, 124) 'puliszkát' vagy 'prószát' jelent-e; az OklSz. 1714-i Málésütő foglalkozásneve azonban már a 'prószát' igazolja. A 'puliszka' jelentés főleg a Tiszántúlon terjedt el, a 'prósza' azonban az ország egész területén (BALASSA: i. m. 417—8; DÖMÖTÖR: Ethn. LXXL, 46 kk.). Az irodalmi nyelvbe a málé 'mafla, bamba' jelentésben került be. Ilyen árnyalatú Gyarmathinál: „Lajho, rest, tunya, málé (Voc. 99). Ez a jelentés nyilvánvalóan elvonás a málészájú összetételből, amely a 18. század végén jelenik meg, és a NSz.-ból 1785-ből adatolható: ,,a' málé szájunk&b pedig az Ispitályosok szolgálattyára [kell állítani]" (Lethenyei—Plutárhus: Apopht. 32). Ez megvan SzD2

-ben is: ,,Hülye . . . bamba,

málészájú". Az első kiadásban nem találtam, B. GERGELY PIROSKA nem nyilatkozik róla, hogy a szó Baróti Szabó melyik tőle vizsgált müvében fordul elő (StUnBB. 1967/2. 53). A málé 'bamba' jelentésben való Önállósult használatának átmeneti típusa a következő: 1805: ,,málé, tátott szájú gyerkötzék" (Hollósi: Bar. besz. 167: NSz.). Itt még nem világos, hogy a szájú elem csak a tátott-rsu, vagy a málé-ra, vonatkozik, az utótag leválási folyamata azonban nyilvánvaló. A málé fentebb tárgyalt jelentésfejlődése belső eredetűnek látszik (vö. szájtáti), de a puha széteső kásával teletömött száj és a szájtátiság kapcsolatára utal maga a román malai mare 'mamlasz' csúfolódó szókapcsolat, de a román mämäligä 'puliszka' és a német Brei 'kása' jelentésszférája is. 4.715—9. A többi növénynévvel kapcsolatban csak a legszükségesebbet jegyzem meg. Az áfonya a köznyelv és a növényrendszertani terminológia eleme, a mai erdélyi nyelvből több ízben is feljegyezték (NylrK. VI., 197, 297, X., 148). A buszujog Erdélyben széles területen elterjedt, legújabban Magyarszovátról közölték (NylrK. XII., 318). A fuszulyka Erdélyben köznyelvi szinten járatos, élő voltáról tanúskodik a NylrK. és az ŰMTsz. igen sok friss keletű népnyelvi adaléka. E három szó történetére vö. a TESz. szócikkeit. A haricska 17. századi meglétét BLÉDY az OklSz. alapján közli, a HOklSzj.ben azonban ennél koraibb adatok is vannak. Több alakváltozatban (hariska, haricsika stb.) fordul elő, román voltára már GYARMATHI is felfigyelt (Voc), a MNyA. hiriska alakban Magyarnemegyéről és Oltszakadátról, haricskaként pedig Vajasdról, Zágonból és ugyancsak Oltszakadátról ismeri (I., 21). A kokojsza növénynévvel kimerítően foglalkozott MÁRTON GYULA (NylrK. XIII., 79 — 84), a tőle írottakhoz csak nála nem szereplő koraibb adatokat fűznék, az első BENKŐ JÓZSEF híres növénynévjegyzékéből való: ,,Vaccinium: Myrtillus. Hung. Áfonnya; Kukojza" (MagyKönyvh. 1783/1: 362). Kukojtza alakban szerepel a DebrFüv.-ben (269), Sl.-nál és ezt követik a 19. század elejének szótárai. 4.716. Az" előbbiektől eltérően a most említendő négy növénynév csak szűk területen lehetett járatos, ezeket jobbára füvészkönyvekből ismerjük és a szótárakba is nyilván innen kerültek be. Az alak 'tönköly, alakor' már nem él, az utolsó adat^ Szeben megyéből való (MNy. VI., 378). Erősen kiveszőnek tűnik a bádián 'Illicium verum', bár Gyimesből az 1930-as évek során BALOGH ÖDÖN feljegyezte (NylrK. V., 74). BLÉDY a szó román származását