Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65
A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 101 csinálhatsz pénzedre" (Alsófehér vm 1/2, 802). A megjelenő hapaxoknak ilyen mértékű szövegkritikája természetesen csak ritka esetben lehetséges. E cikkben, nem utolsó sorban BLÉDY példáján okulva, román jövevényszavaink számát magam is egy sor új hapax-szal növeltem, de mindig kiemeltem, hogy az jelenleg egyetlen előfordulás. A későbbi kutatás ezeket vagy igazolja, vagy kuriózumként fogja kezelni, de ha bizonyos kritériumok próbáját megállják, közlésüktől monografikus természetű munkában pusztán hapax voltuk miatt kár lenne eltekinteni. 4.7. Míg az előzőkben csupán három román eredetű növénynév jelentkezik, a most tárgyalt 17. —18. század során számuk ugrásszerűen megnő, mintegy jelezve, hogy a szókölcsönzés egyik fő területe éppen ez a csoport lesz (számuk a legújabb átvételekkel együtt száz körül van). A 17. században jelennek meg: alak, dobronika, haricska, málé, a 18.-ik során: áfonya, bádián, buszulyog, fuszulyka, hiriba, kokojsza, lestyán, rogosz, szanicsor. BLÉDY a fuszulykát (pontosabban ennek faszolya változatát) a kokojszát és a hiribát csak a legújabb korból ismeri, a tőle jelzettnél korábbi adat került elő a buszolyog (nála bisziók alatt) 'bazsalikom' és a haricska 'tatárka' esetében, munkájában pedig egyáltalán nem szerepel a lestyán, a rogosz és a szanicsor. 4.711. A rogosz csak szótárakból mutatható ki (SzD2 : ,,rogofz száraz gyékény, mellyel az hordót bé tsinállyák" ; nyilván innen, azonos értelmezéssel Sí, Gyarm.: Voc). Szélesebb elterjedtsége nem igen lehetett, de Baróti Szabó adatai általában hitelt érdemelnek, így a szó egykori, efemerikus létében nem igen kételkedhetünk. A román rogoz 'Carex riparia'-ból való származását már Gyarmathi megállapította (SZABÓ T. A,: NylrK. IV., 305). A szláv eredetű szó közvetlenül a szlovénból és a szerb-horvátból is bekerült a magyarba (KNIEZSA: SzlJsz. 467). 4.712. Minden valószínűség szerint a románból való visszakölcsönzés a PP. szótározta lestyán (Ligusticum: Léftyán-fú). A 18. századtól bőségesen adatolható, majd növényrendszertani szakszóvá vált magyar lestyán és a román leustean összefüggésére már BALOGH ÖDÖN is felhívta a figyelmet (ErdMúz. XXXVII., 353), a szó történetével behatóbban foglalkozott BEKÉ ÖDÖN (VasiSz. III., 246), a feltehető oda-vissza vándorlás irányaival pedig GÁLDI LÁSZLÓ (DictKlein 179). A magyar szó Erdély-szerte számos nyelvjárási alakváltozatban él (ŰMTsz.), amelyeknek a románban is megvannak a megfelelései: m. lestyán, léstyán ~ rom. leustean, m. leostyan ^ rom. leostean. A fonológiai rendszerbe való beágyazottságot tekintve a román alakváltozatok (ezekre ld. DAcR. 11/2, 171; BORZA 97) összefüggése világosabb, mint a magyaroké; ez a magyar alakoknak a románból való magyarázatát támogatja. A további magyar formák (pl. lostyán, levostyán) belső hangfejlődési tendenciák (a diftongus kiküszöbölésének különböző módjai) eredményei. A léscsián (Nyr. XXXVII., 377), léscsán (NéprÉrt. XXXIII, 377) és a léstyihán, léscsihán (MTsz.) esetében a csalán, csián, csihány alakváltozatai hatottak. Az átvétel hatóerői között kell számontartani, hogy a románság körében igen kedvelt gyógynövény, a magyar nyelvjárási feljegyzések is mint ilyent említik. 4.713. Az ukrán zpuö 'gomba ÜST. vargánya' szóból származó román hrib 'Boletus' a magyarban több alakban is meghonosodott, sőt ezen változatok nagy része már a 18. század végén jelentkezik: 1787: Hirip-gomba (Mátyus: Ó és Új Diaet. II., 48: NSz.), 1794: Hirib (Böjthi: Magy. nyelv 63: NSz.), 1799: Hiribi gomba (Gyarmathi: Affin. 348). A Tsz. hiriba alakban ismeri; a MTsz.-ben hiribe-gomba is van. A moldvai csángóban igen elterjedt
