Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

100 BAKOS FERENC ekkor átkerülhetett az erdélyi magyar népnyelvbe, nem sokkal később Rozsnyai Dávid is használja: „A Gazda asszony . . . boltin Doctornak aluttát vigan várja vala" (RMKtár 38: 107). Ilyen előzmények után az ŰMTsz. anyagában bukkan fel újra, azonban itt már főnevesült és a román nőnemű bätrinä alakot tükröző formában: batrina 'öreg ember v. asszony' (Nagyszalonta:*MNy. XIII., 125), 'öregasszony' (Székelyföld: Ethn. XIV., 146). 4.6. Most térnék ki a hapaxok problémájára. Számos olyan elemet láttunk, amely eddig egyetlen előfordulásnak számított, jelenlegi anyagunk alapján a szó valóságos léte viszont bizonyítást nyert, sőt olykor az is kiderült, hogy a szó széles területen járatos. Semmiképpen sem lehet tehát elmarasztalni BLÉDYt, hogy ezeket a szavakat munkájában szerepeltette, annál kevésbé sem, mivel ezeknél tudóshoz illő lelkiismeretességgel megjegyezte, hogy egyetlen előfordulásról van szó. (A modern anyagában szereplő hapaxok többségét ma már több forrásból is igazolni tudjuk, de ez túlságosan is szétfeszítené ennek a közleménynek a kereteit.) BLÉDYt inkább azért lehet hibáztatni, hogy feldolgozott forrásait, még a MTsz.-t sem aknázta ki a kellő mértékben, másrészt viszont nem vette figyelembe a munkájába felvett szavak szociális értékét és azonos módon kezel nem azonos nagyságrendű elemeket, így kötőszavakat (ágyike, gyécs) és igéket (botyezál, cucurál). KÖPECZI BÉLA e megjegyzésének (AECO. VIII., 517) jogosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy azóta a cucurálra, Torda vidékéről (NyF., XXXII., 44; NylrK. XI., 326) és Kolozs megyéből (ŰMTsz.) újabb adatok kerültek elő, ugyanakkor azonban a két kötőszó továbbra is hapax maradt, pedig Domokos nyelvjárását azóta nem egy ízben tanulmányozták és NÉMETH akkori gyűjtését ezek, pl. a MNyA. igazolták. A kronológiáikig egymás fölé simuló, egymást kölcsönösen igazoló adatok nagyban megnövelik szociális értéküket. Ha a kellő körültekintéssel járunk el, a körülményeket, a gyűjtők szempontjait gondosan mérlegeljük, az illető község vagy táj szókincsének alakulásáról, beleértve természetesen a jövevény szókat is, érdekes képet kapunk. Domokos, a Fekete Körös vidékének vagy egyes nyelvj árassz igétek román jövevényszó-kincsének ilyen tanulmányozása nem csekély tanulságokkal szolgál. A szociális érték szempontjából bizonyos adatok vágy hapaxok megítélése is eltérő kell, hogy legyen. Vác nyelvjárására nyilván nem jellemző a domny'ézó 'isten' (NyF. X., 80: ŰMTsz.), habár nem kétséges, hogy a román dumnezeu 'isten' szóval, sőt ennek népi e]tésével( dumnezo : ALR. SN. V., 1313) van dolgunk. Ezt az adatközlő valahol Erdélyben vagy másutt románoktól hallhatta — magyar szóként semmilyen más forrásból nem került elő. Más a helyzet azonban, ha valamilyen jövevényszó az átadó nép szomszédságában bukkan elő, ha a forrás vagy a gyűjtő megbízható, illetve, ha az illető korból vagy területről más, azonos eredetű jövevényszavak is kimutathatók. Az ŰMTsz. anyagában nem egy ilyen román eredetű elem szerepel, de az adott körülmények figyelembevételével, a helyi nyelvjárás és a magyar nyelv szókészleti rendszerében elfoglalt helyzete alapján bizonyos közelítéssel szociális értékére is következtetni lehet. Csak egyetlen példa: IMPLOM JÓZSEF 'befellegzett' jelentéssel Gyuláról jegyezte fel ,,No annak mán fácsekrucse" majd így is: frácsekrucse. A feljegyzés helye és a gyűjtő személye az adat hitelességét önmagában is igazolja, de ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a krucse 'keresztjei' már szűkebb vizsgálódásunk korában, a 18. század közepén megjelenik. A fácsekrucse a román a-si face cruce 'keresztet vet' (szoszerint keresztet csinál) átvétele és ehhez még MOLDOVAS gyűjtéséből a következőt tehetjük hozzá: „Krucsát