Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 99 Önéletírás 369), ,,az szemény gyalogság zászlóstul kiment az ellenség közibe" (uo. 366 — a NySz. Szalárdi Siralmas Krónikájából idézi ezt, aki nyilván Keménytől vette át), 1658: ,,az szejmének ki nem jöttének" (ErdOrszEml. XI., 406; vö. még: uo. 415, 421), „Ezerhetedfél száz gyalogjuk van, az havasalföldi vajda-szemem/ivel" (Teleki M. : Lev. I., 303 Barcsay Gáspár)^ A későbbiek során 'idegen zsoldos katonát' értettek alatta (Szádeczky 84, Monlrók. XXXV, 42). SzD „Szemények: Kunok" formában szótározza (103; egy későbbi bővítésben 'kunok, kozákok' szerepel a címszó alatt; vö. REUTER: M Ny. LXI, 105). Ez egyben az utolsó adatom is a már kihalt szóra. Bár a szó hangalakja N". KAKUK ZSUZSA szíves szóbeli közlése szerint az oszmánból is kifogástalanul megmagyarázható, a románból való származtatásnak sincsenek h angtani akadályai: a legvalószínűbb egy többes számú román seimeni, ebből szejmény, majd ejtéskönnyítéssel szemény. A szóvégi ny ~ n váltakozás román jövevényszavainkban, de más elemekben is egészen közönséges. 4.546. Minden valószínűség szerint a román drágán 'dragonyos' átvétele jelentkezik Bornemissza Anna fejedelemasszony számadáskönyveiben. 1674: ,,az dragányok fizetésére adott . . . ötvenöt forintot" (Szádeczky 194), 1678: ,,kell . . . csinálni az magam drágányi számára négy vég . . . posztót (uo. 252), 1682: ,,Az dragányok számára tíz véget" (uo. 429). A szó hangalakja feltétlenül a románra utal, ugyanakkor azonban a német közvetítésű dragony is előfordul (pl. 363), amely már korábbról kimutatható (TESz). A kettő azonban nem mond egymásnak ellent, ez a lovas katonát jelentő szó az elterjedtebb nyugati út mellett, helyileg a románból is átkerülhetett az erdélyi magyarságba. SZABÓ T. ATTILA is román jövevényszóként tartja nyilván, példákat azonban sajnos nem említ fStUnBB. 1962/1. 20). Más forrásból én sem tudom kimutatni. 4.547. Hapaxként kell megemlíteni a következő adatot: 1648 Porumbák: 2 — 2 portar [= kapus drabant és szabados] (RákGazdlr. 519). A forrás természete nem hagy kétséget afelől, hogy itt a román portar 'kapus' szó átvétele jelentkezik. 4.551—4. A román nyelvi hatás fokozódására mutat, hogy a 17 —18. század során emberi tulajdonságokra vonatkozó melléknevek is megjelennek. Ezek közül a borbát (PP.) és a dancs 18. századi meglétét BLÉDY is jelzi (a dánosra vonatkozó korábbi adatokra vö. TESz.). Ezekhez most hozzátehetjük a nála csak későbbről nyilvántartott szilimánt: „Sziromjat ... Szirimány, ügyefogyott" (Gyarmatin: Affin. 328). A szó természetesen nem az oroszból származik, hanem a végső forrásában vele azonos román särman 'szegény, nyomorult' siriman alakváltozatának átvétele (KNIEZSA: SzlJsz. 505, SZABÓ T. A.: NylrK. IV., 300, 308). A szilimán, szirimán és számos egyéb alakváltozata megjelenése óta folyamatosan adatolható. Erdély széles területein járatos, a legújabb gyűjtések során szirimány alakját Magyarózdról jegyezték fel (NylrK. X., 157). Ugyaninnen származik a dancs élő tájszóként való használatát igazoló közlés (NylrK. XL, 327). Viszonylagos erdélyi elterjedtségét az, MTsz. és az ŰMTsz. (Brassó, Torda-Aranyos, Kolozs, Szolnok-Doboka stb.) szép számú adata tanúsítja, e mellett egy időben az erdélyi irodalmi nyelvben is divatozott, a legutóbbi évtizedekben pedig sport kifejezéssé is vált. A borbát mindvégig székely tájszó maradt, a legújabb feljegyzések már nem említik. Ezekhez a melléknevekhez most hozzáfűzhetünk egy negyediket, amely román jövevényszavaink között még nem nyert említést: 1642 Hévszamos: ,,Eöreg batrin vak koldus" (Gyalui Urb. 84). A román batrín 'öreg' melléknév már n*