Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Nyíri Antal: A Magyar Nyelvjárások Atlasza I. rész 447

450 SZEMLE - ISMERTETÉSEK A térképlapok szemlélt et ésének módja, szerkezeti fölépítése, hitelességének dokumentálása kiváló. A címszavak egyértelmű, jelentéséről, az adatok hiteles voltáról, társadalmi elterjedtségének mértékéről a nyelvatlasz anyagának felhasználói szinte pillanatok alatt meggyőződhetnek a térképen feltüntetett, minden kutatóponton azonos formában elhangzott kérdésekből, melyek a címszavak alatt vannak, a rájuk adott válaszokból, melyek a kutatópontok alatt olvashatók, a kérdések után (szükség szerint) mellékelt rajzokból, melyek a kérdezett tárgyakat és azok részeit ábrázolják, ha vannak részei az illető tárgynak és — nem utolsósorban — azokból a megjegyzésekből, melyek a térképek szélén vannak, de ha sok a megjegyzés, áthúzódhatnak a térkép hátlapjára is. Az alaposan ellenőrzött hiteles nyelvi adatok fontosabb hangváltozatai (legfeljebb hat) a kutatópontok sorszámai alatt vannak. A lexikai jellegű szólapokon — a hang változatokon kívül — szerepelnek a fogalmak szinonimái is (például 26. napraforgó): ha pedig leszorultak a térképről, megtalálhatók a „Megjegyzések" alatt vagy a térkép hátlapján (vö. ezt az előbbi térképpel). A jelentósbeli finomságokra, az egyes adatok társadalmi elterjedtségének mértékére, a kihalóban levő szóalakokra vonatkozó megjegyzések, jelzések igen értékesek. A ,,Megjegyzósek"-ben olvashatók az adatok netalán kétes hitelére vonatkozó észrevételek is. így például a 9. bajusza (gabonáé) D-5 pontján ,,A válaszok egy kissé bizonytalanok voltak. Egy adatközlő szerint a „kláhája" a búza tokja. Egy másik szerint a kérdezett tárgy neve: toklássza, bajusszá. Ez utóbbi elnevezéseket a többi adatközlő nem ismerte." Az efféle megjegyzések a nyelvatlasz adatai megbízhatóságának kétségtelen zálogai: a kutató valóban hagyatkozhatik rájuk, bízhatik bennük. A nyelvatlasz I. részében a következő csoportok szerepelnek: a gabonafélék (és részeik), betegségeik; a gabonafélék gyomnövényei; termesztett növények (ós részei); gyomnövények (a széna és a sarjxi is); gyümölcsök; fák; a föld megművelésének eszközei; a szekér és részei; ló- és ökörszerszámok; aratás; cséplés. E szócsoportoknak az I. kötetben való közlése teljesen indokolt, hiszen a nyelvatlasz anyaga gyűjtésének a befejezéséig a magyar nép elsősorban földművelő volt. Azt is megállapíthatjuk, hogy e szócsoportok jól vannak összeállítva. E térképlapok rendkívül érdekesek, gondolatébresztők. Csak azt hiányoljuk, hogy az aratás és a cséplés szócsoportjában nincsen benne a szérű, az ágyás, a sarló, a kasza, a tallóz, a gereblye és a nagygereblye : maga az aratás ^~> aratat ~ takarás is hiányzik, pedig ezeknek itt lenne a helyük. Lehet azonban, hogy a szérű, sarló, ágyás eltűnt az aratás tárgyai közül; de ha van zsúp, akkor kell lennie csép-nek is, hiszen a zsúpot cséppel verik ki. Nyelvészeti, de tárgytörténeti szempontból is fontos adat hiányzik a szekér részei közül, mégpedig 'a szekér alján levő deszkák' neve. Ezeket együtt Kecskeméten al-cserénynek, Szentesen pedig al-sövény-neh hívták, illetőleg hívják; valószínű, hogy a deszka vagy deszkák is szinonimája ennek a fogalomnak. Szóföldrajzi szempontból is rendkívül érdekes a térképek vallomása. Erre csak néhány példát említek. A bizonytalan eredetű kukorica (vö. KNIEZSA, SzlJsz. 680) a 31. térképen szerepel; hangváltozatai Dunántúlon, az északnyugati és északkeleti nyelv járásterületen, a Duna— Tisza közén, a Tiszán túl nyugati és déli részén meg Jugoszláviában használatosak; viszont a Tiszántúl többi részén és 3 szovjetunióbeli kutatóponton ennek tengeri a neve, Romániában és néhány dunántúli nyelv járásszigeten ugyanez törökbúza, illetőleg ennek hang változatai; málé: a Tiszántúl északkeleti részén, a Szovjetunió 2 kutatópontján és Romániában 4 községben. — Valószínű, hogy ezek a fontos szóföldrajzi tények hozzásegítik a nyelvtudományt a kukorica nevének a tisztázásához. A 126. 'vomer; Pflugschar; ekevas' jelentésű lemes neve nyugaton csak Felsőőrön, Alsóőrön van meg, délen Péterhidán ugyanez lemezsvas is, Kisasszondon ritka szóként lemözs is előfordul; általában laposvas, szántóvas és ekevas e fogalomnak az elterjedt neve. Ezek a lemes-re vonatkozó adatok megerősítik KjsriEZSÁnak azt a véleményét, hogy a lemes ~ lemez déli szlávból való jövevényszó lehet, bár a csucsomi (palóc) lemez tovább kutatásra ösztönöz. A 38. tuskó (a kukoricáé) első neve Endrődön (N-2), az egykori Sárrét egyik falujában rákláb: mellette megvan ennek csutkatő« ~> csutkatő neve is. A rákláb a 'csutkatő' neveként azért becses adat, bár máshonnan nincs idézve, mert rámutat ez az elnevezés okára. Olyan tájon nevezték el rákláb-nsik ezt a részét a kukoricatövének, ahol a rák bőven tenyészett, és fontos kenyérkereseti forrás volt a rákászás. Hasonlóképpen a somogyi Felsőnyéken — (D-16) — zsombék-n&k hívják a "csutkatőt, Bajsán meg ugyanennek — ( Ju-5) — kutu az első neve, jeléül annak, hogy ezek a csutkatő-nevek is vízjárta