Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Nyíri Antal: A Magyar Nyelvjárások Atlasza I. rész 447

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 447 azokat a kifejezéseket vizsgálja, amelyek a mai finn nyelvben is járatosak. A régiek közül mindössze azokra fordít figyelmet, amelyek a mai kifejezés létrejöttének útját világítják meg. Példaként a kasvo 'kamat' szót említhetnénk, amelynek tárgyalása rávilágít a mai korko 'kamat' kialakulására és elterjedésére (16, 57, 69). A lexikális fordítási kölesönzéseket szócikkekben dolgozza fel (18 —191), amelyeknek száma majd százra tehető. Szócikkei mintaszerű kidolgozásról tanúskodnak. Szinte minden sorából árad a széleskörű nyelvi (idegennyelvi, rokon nyelvi és anyanyelvi) ismeretanyag. A nyelvek széles skáláját átfogó mélyreható elemzései csalhatatlan biztonsággal igazítanak el a leghomályosabbnak, legkibogozhatatlanabbnak vélt kérdések körében is. A bő idegen és anyanyelvi adatanyag felhasználása egyáltalán nem gátolja a szócikkek áttekinthetőségét, sőt éppen ezek világítják meg az összefüggések nemegyszer bonyolult rendszerét. Nélkülük a finn nyelvi belső fejlődés felvázolása és a kérdéses jelentéstani folyamatok kronológiájának tisztázása is elsikkadna (vö. 17). Rendkívüli finomsággal és szóleslátókörűséggel társult vizsgálatai nemegyszer igen távoli, a keleti nyelvekig visszanyúló összefüggések feltárásához vezetnek (59). Gyakran bukkanunk új, izgalmas és meglepő eredményekre, amelyek éppen a fordítási kölcsönzések kutatásai alapján válnak a tudományos élet közkincsévé. Elég talán a lukea 'olvas' szóra gondolnunk, amelyről éles logikával mutatja ki a szerző, hogy eredetibb 'megszámol, megolvas' jelentése mellé hogyan fejlődött ki óorosz hatásra az '(írást) olvas' jelentós (111 —112). Külön is megemlítjük, hogy bámulatos magyar nyelvészeti tájékozottsága révén nemegyszer magyar szempontból is figyelérőre méltó fordítási kölesönzésekre tud rámutatni (vö. esik 51, fej, fejezet 140, fordít 98, hajótörés 32, káröröm 180, megtér 97, szórakozott 34, stb.). A könyvet záró szó- és névmutató (192- ill. 200) hasznos segítséget nyújthat más nyelvek hasonló témával foglalkozó kutatóinak is. A tulajdonképpeni jelentéstani szempontokon túl a könyv rendkívül értékes fogódzókat nyújt a nyelvi érintkezések, a nyelvek egymásrahatása rejtettebb szálainak fejfejtéséhez, másrészt bizonyos művelődéstörténeti kapcsolatok minél teljesebb feltárásához. HAKULINEN professzor könyve mind módszertani, mind elméleti vonatkozásban számot tarthat arra, hogy ösztönzőleg hasson hasonló téma iránt érdeklődő más nyelvek kutatóira is. Reméljük, hogy nagyszerű vállalkozása folytatásra és folytatókra talál. NYIRKOS ISTVÁN A Magyar Nyelvjárások Atlasza I. rész A magyar nyelvatlasz munkaközösségének közreműködésével szerkesztette DEME LÁSZLÓ és IMRE SAMU. Budapest, 1968. Akadémiai Kiadó. (1 — 192 térkép) A magyar nyelvatlasznak még csak ez az I. része jelent meg, de kiadásra készen van már az egész múj vagyis a további öt kötet is, így hát megvan minden remény arra, hogy az egész magyar nyelvatlasz az I. részhez hasonló, szép kiállításban, igen értékes tartalommal megjelenik néhány éven belül az Akadémiai Kiadónál, és benne nemcsak a nyelvtudomány jut új, rendkívül becses forrásanyaghoz, hanem egyéb tudományágak is. Nyelvatlaszunk is, mint A Magyar Nyelv Értelmező Szótára I—VII., A Mai Magyar Nyelv Rendszere I—II., valamint a már szintén részben megjelent A Magyar Szókészlet Finnugor Elemei I. és A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára I. a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készült kollektív munka eredménye. Anyagát gyűjtötte a magyar nyelvatlasz munkaközössége BENKŐ LORÁND, DEME LÁSZLÓ, IMRE SAMTJ, KÁLMÁN BÉLA, KÁZMÉR MIKLÓS, KERESZTES KÁLMÁN, LŐRINCZE LAJOS, VÉGH JÓZSEF. A munkaközösség elnöke BÁRCZI GÉZA. Akadémiai Kiadó, Budapest. A munkálatok során közreműködtek BALOGH LAJOS, FARKAS VILMOS, S, MEGGYES KLÁRA, SZÉPE GYÖRGY. A Magyar Nyelvjárások Atlasza (MNyA) a külföld számottevő nyelvatlaszaihoz képest alaposan megkésett, de ez a késedelem — már a megjelent I. részből is megállapítható — nagymértékben előnyére is vált a mi nyelvatlaszunknak, mert annak irányítója, valamint szerkesztői és munkatársai levonhatták a kellő tanulságokat az eddigi külföldi nyelvatlaszokból, és felhasználhatták, fel is használták azt a becses szakirodalmat, mely a külföldi nyelvatlaszokhoz kapcsolódik ugyan, • de egy éppen készülő magyar nyelvatlasz számára sok jó tanácsot is kínál. A szakszerű gyűjtés megtervezése, az össze-