Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395

A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről 1. Bevezető megjegyzések, zömmel tipológiáik 1.1. A dolgozat tárgyáról Előző írásainkban1

elemeztük a főnévi csoportok egyes kérdéseit. Vizsgálatunk nem volt sem átfogó, sem rendszeres, a kevésbé kutatott problémák érdekeltek bennünket, nem törekedtünk szintézisre, sőt a vizsgált problematikában is inkább a kérdések fölvetése, nem pedig megoldása jellemzi e dolgozatainkat. A szórend körében sem állunk jobban, de ez nem is várható, hiszen a szórendben a mondattani-szemantikai sajátságok tükröződnek, s a szórend csak ezek ismeretében határozható meg kielégítően. így ez a dolgozatunk is inkább kérdésföltevő, mintsem megoldó jellegű. Vizsgálatunk egyrészt arra az akadémiai tervmunka keretében gyűjtött kb. 15 000 főnévi csoportra épül, amelyet a főnévi csoportok elemzésében felhasználtunk, de mivel a többmellékneves csoportok viszonylag ritkán fordulnak elő, ezért a melléknevek sajátos szórendi kérdéseit — s ez dolgozatunk egyik fő problémája — ezer főnévi csoporton elemeztük, amely a Valóság 1969. évi 4. és 5. számából és a következő művekből gyűlt össze: Somogyi Tóth Sándor, Próféta voltál szívem. Budapest, 1955. (röv. S P), Szabó Magda, Katalin utcája. Budapest, 1969. (röv. Sz K), Illyés Gyula, Kháron ladikján. Budapest, 1969. (röv. I Kh) és Kodolányi János, Jehuda bar Simon. Budapest, 1957. (röv. KJ). Az anyaggyűjtést Zimándi P. István végezte, akinek ezúttal mondunk köszönetet. 1.2. A főnévi csoport szórendjének tipológiai kérdései A főnévi csoport tipológiai vizsgálatában legjelentősebb eredmények a szórendi elemzésben állnak rendelkezésünkre, elsősorban J. H. GREENBERG ismert cikkében. Hogy a felszíni szerkezetről, s benne a formálisan legjobban megközelíthető szórendről tudunk legtöbbet, nem véletlen, de a felszíni szerkezet felőli megközelítésnek megvannak a maga korlátai. Bebizonyosul, hogy a felszíni szerkezet vizsgálata nem adhat választ számos igen lényeges kérdésre, például a melléknévi jelzők belső rendjére, s érthető, hogy erre GREENBERG nem is keres feleletet. De nézzük a GREENBERGÎOI megállapított összefüggéseket.2 GREENBERG 1 DEZSŐ LÁSZLÓ,

A főnévi csoport: Altalános nyelvészeti tanulmányok VI. Bp. 1969, 25—158; Dezső L., A magyar jelzős főnévi csoportok Budapest 1969 (kézirat). 8 J. H.

GREENBERG, Somé universals of grammar with particular référence to the order of meaningful éléments: Universals of language. Cambridge, Mass. 1963, 58—90.