Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31
AZ URÁLI ALAPNYELV TÖBBESJELEIRÖL 37 eredetét. Érdekes, hogy RAVILA ennek lehetőségére nem utal, ugyanakkor azonban a finn és karjalai példamondatok tőle adott magyarázatakor világosan kirajzolódik előttünk a -t említett jelentésárnyalata.14 Hasonló jelentésárnyalat figyelhető meg a zürj. -jas, votj. -jos többesjel használatában, amely szintén a kollektív funkció ősibb voltára utal (1. KÖVESI, PermiKépz. 149 kk.). c) Hogy a mordvin at'at babát 'der Alte und die Alte', pat'at sazort 'die ältere Schwester und die jüngere Schwester'-féle konstrukciókban a -t a kollektív jelentésárnyalat kifejezésére szolgál-e, vagy pedig a mai mellérendelő kötőszó szerepét tölti-e be (1. RAVILA: FUF. XXVII, 107), olyan kérdés, amelyre még nem mernék határozott választ adni. BEKÉ példái között vannak olyanok, amelyek az előbbi lehetőséget is megengedik. Pl. mol'ét' p aï a ' t j ala • k st vire-j jaguda's 'Eine Schwester und ihr [jüngerer] Bruder gingen in den Wald in die Beeren' (SUST. LXXXIV, 228). Ilyen feltevéssel korábban RAViLÁnál is találkozunk (FUFA. XXVI, 6), de később már az összekapcsoló szerep mellett foglal állást (FUF. XXVII, 107). 5. A -í-vel kapcsolatos megállapításaimat összegezve: ha a mai finnugor nyelvekben jelentkező ún. másodlagos többes jelek (cser. -ß^lä, zürj. -jas, votj. -jos stb.) eredetileg kollektivitás kifejezésére szolgáltak (akár önálló szóból, akár képzőkapcsolatokból származtak is), akkor — a SzEREBRENNYiKOV-tól ,,kiválasztódás törvényé"-nek nevezett princípium értelmében (1. NyK. LVIII, 13)15 —, az ősi többesjelek is olyan elemekre mehetnek vissza, amelyek legalkalmasabbak a sokaság, többség jelölésére, és ezek a gyűjtőnév-képzők (1. még hasonlóképpen BUBRICH: i. h. és RAVILA: FUFA. XXVI, 2). A finn-lp.-volgai csoport, az obi-ugor és szamojéd nyelvek a -t-t adaptálták erre a funkcióra,16 az obi-ugoroktól elszakadó magyarság pedig egy másik ősi elemet, amely nyomokban a finn-permi csoport nyelvéből is kimutatható (1. alább). A -k többesjel 1. A magyar névszói, igei és birtokos személyragozásban jelentkező -k többesjelet az általános felfogás értelmében külön nyelvi fejleménynek tartják és egy ősi kollektív képzőre vezetik vissza, amelynek megfelelője megtalálható a fi. -kkof-kkö-ben: koivikko 'nyíres', kivikko 'kőrakás', kuusikko 'fenyves' (1. RAVILA: FUFA. XXVI, 2; XXVII. 68). A lapp -k többesjellel való kapcsolata RAVILA meggyőző magyarázata alapján (1. i. h.) ma már nemcsak „bizonytalán"-nak (1. HAJDÚ: i. h. 128) tekinthető, hanem el is vethető. Ugyanakkor azonban feltétlenül figyelmet érdemel a HAJDÚ PÉTERtől felvetett finn-mordvin -k többesjelekkel való összefüggésének kérdése 14 „PeJcat ja Paavot bedeutet in unserem Beispiel am ehesten, dass dort sowohl Pekka als Paavo und ausserdem viele andere Ähnliche waren, oder aber, dass sich dort allerlei, weniger Angesehene, mit Pekka und Paavo vergleichbare befanden. Helsingit ja Pietarit bedeutet ebenso, dass der Betreffende sowohl Helsinki als Petersburg und ausserdem beliebige andere Städte gesehen hat" (RAVILA: FUF. XXVII, 106). Hasonlóan BEKE, Zur Geschichte des uralischen und indoeuropäischen Duals. Acta Antiqua V, 3 kk. 15 ,,Ez a törvény érvényesült a legrégibb nyelvekben, ez érvényesül a mai nyelvekben és érvényesülni fog a jövőben is" (1. SZEREBRENNYIKOV : i. h.). 16 Itt ismét utalnom kell a párhuzamos fejlődés, vagy átvétel lehetőségére is. ,,Die Buntheit der Pluralzeichen, ja der Umstand, dass sie bisweilen sogar aus Nachbarsprachen entlehnt sind [én ritk.: KM] spricht ganz deutlich für einen nicht gefestigten Pluralgebrauch." (RAVILA: FUFA. XXVI, 2.)
