Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31
34 A. KÖVESI MAGDA 2. így én inkább azon nézet felé hajlok, amelyet HAKULINEN így fogalmaz meg: ,,t nominien mon. nominatiivin merkkinä palautuu ainakin ims. -lappalais-volgalaiseen yhteisaikaan." Majd minden magyarázat nélkül így folytatja az előző mondatot: ,,mutta sillä ón vastineet myös obin-ugrilaisigsa ja samojedikielissä asti" (SKRK.3 82). Hasonló felfogást vall DÉCSY is, aki a finn-volgai és obi-ugor nyelvekben jelentkező -t többesjelet egymástól független párhuzamos nyelvi fejleményeknek tartja (1. i. m. 179 1.; 53 jegyz.). Amellett, hogy szemléleti azonosságon alapuló párhuzamos fejlődésre8 a rokon nyelvek viszonylatában mindig gondolhatunk, s mint alább látni fogjuk gondolnunk is kell, meg kellene vizsgálnunk az obi-ugor — szamojéd kapcsolatok kérdését is (szám. > obi-ugor), mert nagyon valószínűnek kell tartanunk, hogy a szókincsbeli átvételeken kívül,9 morfológiai elemekben és szerkezeti egyezésekben is jelentkezik a hosszú, tartós kapcsolat emléke. (Ennek lehetőségére N. SEBESTYÉN I. és KÁLMÁN B. is utaltak szóbeli közlésükben.)10 A harmadik lehetőségre, hogy az uráli nyelvcsalád legnyugatibb és legkeletibb ágában megőrződött az ősi uráli *-t többesjel, a magyarban és permiben más elem szorította volna ki (m. -k) (1. HAJDÚ: i. m. 128—9), csak abban az esetben gondolunk, ha a nyelvtörténeti vizsgálódások az obi-ugor és szamojéd többesjellel kapcsolatos fenti feltevéseket nem igazolnák, vagy ha a magyarban, illetve permiben megtalálnók a *-t többes jel-funkciójának nyomait. 3. Ha nem volt még többesjel funkciója az alapnyelvben, akkor mi volt a -*í? Egy ősi kollektív képző, amely alkalmas volt arra, hogy összetartozó, vagy egy helyen lakó személyek vagy tárgyak csoportját jelölje (pl. fi. veljelcset, 'Brüder untereinander'). Majd amikor a mindhárom numerust jelölő „numerus absolutus" mellett külön nyelvi jellel akarták a pluralitást kifejezni, többesjel funkcióra adaptálódott. Igen meggondolkoztató megállapítást vet fel BXJBRICH: ,,. . . die Pluralbildungen beruhen historisch auf den Sammelnamen (z. T. auf den Orts- od. Kollektivnamen). Die Entwicklung der Sammelnamen zu den Pluralbildungen ist im allgemeinen sehr gut bekannt".11 Egy *-tt-re visszavezethető* -t elemmel, vagy ennek szabályos megfelelőivel ugyanis csaknem valamennyi rokon nyelvben találkozunk. Rendszerint hely- és gyűjtőnévképző funkcióban fordul elő, de megtaláljuk nagyságot, mennyiséget, mértéket jelentő főnevekben és valamivel gazdagon, bőségesen ellátottat jelentő melléknevekben is. Nem produktív képző egyetlen rokon nyelvben sem — és talán éppen ez bizonyítja azt, hogy új szerepében (többesjel) való megszilárdulása maga után vonta az eredetibbnek tartható funkció 8 ,,. . . nem a kifejezésmód tendenciája öröklődött, hanem pontosabban: a szemlélet módja, a szemlélet közössége az, mely ezekben a kifejezésekben, ebben a kifejezésmódban öröklődött" (1. FOKOS: NyK. LXIV, 43, hasonlóan RAVILA: SUSA. LX/6, 9). 9L. ezekről STEINITZ: UAJb. XXXI, 426-53; SUST. 125: 567-75; ALH. XIII, 213-23. 10 L. erre vonatkozóan KÖVESI: MNy. LXIV, 175 és 1. jegyz. 11 Zur Frage nach der Herkunft der Pluralbildungen in den finnisch-ugrischen Sprachen (ÖEST. XXX, 106 kk.). Hasonló álláspontot képvisel a cser. -ßzlä névszói többesjel, a zürj. -jan névmási többesjel, a zürj. *jas és votj. -jos névszói többesjel eredetével kapcsolatban KÖVESI (MNyj. III, 147 kk.; ÍSTyK. LX; 85 kk. Permi Képz. 141 kk.; 146 kk; az utóbbiról másképpen 1. RÉDEI: NyK. LXV, 374—5 irodalommal); az osztjákszamojéd, osztják és cser. -la többes jelre vonatkozóan pedig RAVILA (FUF. XXVII, 95 irodalommal és SUST. LX/6, 12 — 3).
