Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Róna Tas András: V. G. Jegorov kilencven éves 217

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 217 V. G. Jegorov kilencven éves Talán szimbolikus, hogy Vaszilij Georgievics Jegorov a bicsurini kétosztályos iskolában folytatta elemi iskolai tanulmányai egy részét. Köztudomású, hogy Bicsurin a régi orientalisztika egyik máig ható alakja, az orosz keletkutatás egyik alapítója maga is csuvas származású volt. Bizonyosak lehetünk abban, hogy Jegorovot egész életében ihlette ez a példakép. Középiskolai tanulmányok, s rövid szemináriumi képzés után ugyanarra a kazáni egyházi akadémiára iratkozik be, melynek padjait belépésének napján hagyta el Sz. E. Malov, a szovjet turkológia egyik későbbi vezető egyénisége. Jegorov innen Pétervárra kerül, ahol egyetemi mesterei között találjuk Sahmatovot, Baudouin de Courtenayt, Scserbát és a huszadik század első évtizedének sok más vezető tudósát. Tudományos munkáját mint rasszista kezdte — az orosz számnevek egyeztetéséről írt művére sokan felfigyeltek, — de attól kezdve, hogy 1925-ben a kazáni, majd a csebokszari főiskolára került tanárnak, teljesen a csuvas kutatásoknak szentelte magát. Első müve a csuvas hangzóharmóniáról 1928-ban jelent meg,1

s két évvel később adja ki nevezetessé vált „Bevezetését" a csuvas kutatásokba,2 melyben a kor tudományos színvonalán foglalja össze az altajisztika és a turkológia tanulságait a csuvas kutatások számára. A munka számos fejezete tartalmaz új megállapításokat a csuvas hangtanra, a csuvas nyelv jövevényszavaira, történetére, nyelvjárásaira vonatkozóan. Külön fejezetet szentel a „magyar nyelv bolgár—csuvas kölcsönzéseinek" (i. m. 115— 124), jól ismeri Budenz, Munkácsi vonatkozó munkáit, s a kérdés tárgyalását teljes egészében Gombocz BTLw-jére alapozza. Még arra is ügyel, hogy a csuvas főiskolások számára megadja a magyar betűk hangértékét. Csuvas anyanyelvi ismerete is segíti abban, hogy néhány helyen kiegészítse Gomboczot. Jegorov élénk érdeklődését bizonyítja a magyar nyelvtudomány iránt, hogy 1931-ben kiadott, az addig csuvas kutatásokat összegező annotált bibliográfiájában szép számmal szerepelteti magyar szerzők munkáját is. Több mint húsz magyar szerző mintegy nyolcvan művéhez fűz megjegyzést.3 Talán nem véletlen, hogy a marrizmussal való leszámolás után védi meg doktori disszertációját, melynek első része 1954-ben jelent meg nyomtatásban.4 84 éves korában jelent meg fő műve a csuvas nyelv etimológiai szótára.5 Ez a szótár ma már nélkülözhetetlen eszköze nemcsak a csuvas kutatásoknak, hanem az összehasonlító altajisztikának is és gazdag anyagot kínál a magyar nyelv régi török elemeit kutatók számára. x3aK0H rapMOHHH macHbix

B qyBamcKOM H3bii<e: HayMHO-neAarorHHecKHH CÔOPHHK BocTO*mo-ne,n,arorHMecKoro HHcraTyTa IV, 1928, 33—63. 2 BßeAeHHe B H3y*íeHiie nyBauiCKOro #3biKa, M. 1930 3 BHÖJiHorpa^HMecKHÍí yKa3aTeirb jiHTepaTypu no qyßauicKOMy ji3biKy, Csebokszarü, 1931. 4 COBpeMeHHblH HyBaUJCKHH JMTepaTypHbM H3bIK B CpaBHHTeJIbHO-HCTOpHieCKOM ocBeujeHHH I. Csebokszarü, 1954, ld még: MaTepHajibi no rpaiviMaTHKe coBpeMeHHoro MyBauiCKoro H3biKa, Csebokszarü 1957 néhány fejezetét. 5 StHMOJiorHHecKHH cJiOBapb HyBanicKoro H3bma, Csebokszarü 1964.