Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Szépe György: Arany A. László 1909–1967 213

216 SZEMLE - ISMERTETÉSEK nyelv szükségszerű törvényszerűségei adják kiindulópontját. Ez a megközelítés természetesen kockázatosabb, mint az, amelyik konkrétumokra — és csak azokra — épít; ugyanakkor azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ideális általános nyelvészet és a kommentáló történeti nyelvészet közti szakadék csak ilyen módon hidalható át. — Arany A. László halála előtti években egy nagy koncepciójú munkán dolgozott ilyen keretben; az UAJb.-beli írása annak I. része volt, a további részekből csak töredékek maradtak fenn. (Itt említem hasonló módszerű, de más tárgyú kéziratát: Az ősszláv nyelv kialakulása, 26 gépelt lap.) Elméleti fonológiai műnek számít voltaképpen a koloni könyve is; ez a szempont és igény átszövi egész munkásságát. Abban az időben dolgozott, amikor a fonológia nemcsak a nyelvleírás egy szintje volt, hanem az elméleti és egzakt igényhez való elkötelezettség kifejezése is. Halála évében jelent meg a már a már hivatkozott nagyszabású tanulmánya folyóiratunkban. Ez az írás részben kritikai: TRTJBETZKOY elméletét teszi mérlegre; kisebb részben pedig építő: saját nyelvelméletét körvonalazza. A nyelvelmélet és a fonológiai elmélet mindkét esetben igen közel kerül egymáshoz. A tanulmány nem könnyű olvasmány, látszik rajta, hogy a. szerzőnek sok, túl sok ideje volt elkészítésére. A hatvanas években azonban világviszonylatban ez a legjelentősebb Trubetzkoyról szóló írás, s egyik legértékesebb fonológiatörténeti tanulmány. Mivel kritikája abban az irányban mozog, amelyben a fonológia az elmúlt negyed században továbbfejlődött, írása nemcsak történeti jellegű, hanem elméleti szempontból is aktuális. Másik ragyogó rövid írása hamarosan magyarul is olvasható lesz: Axiomatische Probleme der Phonologie. Megjelent a Phonologie der Gegenwart című kötetben, amely Bécsben, 1966-ban tartott nemzetközi fonológiai ülés eredményeit közli (— Wiener Slavistisches Jahrbuch, VI. Pótkötet, 382—5). Magyar néprajzi és művelődéstörténeti munkásságának első darabja színvonalas ismeretterjesztés: ,,A szlovákiai magyarság néprajza" című tanulmánya ,,A szlovákiai magyarság élete. 1938 — 1942" (Bp. 1942. Athenaeum) című kötetben jelent meg (181 —198). önálló kiadványban is

# napvilágot látott (Pozsony, 1941. Szlovákiai Magyar Közművelődési Könyvtár 16 lap). — A rozsnyói bányamúzeumban három bányászattörténeti művet írt, mindhárom a „Bányász Szó" című periodikában jelent meg, ez azonban nem található meg Magyarországon. — Kéziratban maradt „Rozsnyó kialakulása, neve és nyelve" című dolgozata (59 gépelt lap). — A magyar néprajz területén nem volt olyan szintű alkotó, mint a fonológia és általában a nyelvtudomány terén; de ezek a munkái is figyelemre méltó összefoglalások és adalékok. Egy szlovákiai magyar nyelvész számára az ottani magyar nemzetiség teljes problematikája lényeges, különösen akkor, ha az együttélő népek nyelvi kölcsönhatásának problematikájával is foglalkozik. A debreceni nyelvészkongresszuson még részt vett. Ekkor már nagyon beteg és fáradt volt. Nagy elégtétellel hallotta a fiatal magyar nyelvészek előadásait. Azzal a meggyőződéssel távozott közülünk, hogy mintegy emberöltővel később a magyar nyelvészek, főleg fonológusok abban az irányban haladnak, amelyet ő már a harmincas években előrelátott. SZÉPE GYÖRGY